A Határtalanul pályázat délvidéki tanulmányi kirándulása előtt hetedikes diákjaink több előkészítő foglalkozáson vettek részt. A közös beszélgetések és a szünetekben zajló eszmecserék is azt mutatták, hogy mindenki izgatottan várta az utazást. A felkészülés során projektmunkában prezentációkat, előadásokat készítettünk, valamint az OkosDoboz (Barangoló digitális tartalomtár) feladataival bővítettük ismereteinket. Az előkészítő órákon megismerkedtünk a Délvidék, Vajdaság és Szerbia történelmével, a határon túli magyar közösségek életével, valamint a felkeresendő helyszínek nevezetességeivel. A vetítések és a digitális tananyagok színesebbé tették a foglalkozásokat.
Ugyanakkor fontosnak tartottuk, hogy ne csak ismereteket adjunk át, hanem az érzésekről is beszélgessünk. Közösen gondolkodtunk azon, milyen lehet magyarként egy másik országban élni, mit jelent a nemzeti összetartozás, és milyen kihívásokkal, örömökkel találkozhatnak a határon túli magyar közösségek. Arra is lehetőséget teremtettünk, hogy megosszák egymással a várakozásaikat, izgalmaikat és esetleges aggodalmaikat. Jó volt látni, hogy érdeklődve, és egymást támogatva készültetek erre a különleges útra.
2025. október 6–10. között a Határtalanul pályázat keretében került sor hetedikeseink délvidéki kirándulására.
Olvassátok el az erről készített útibeszámolónkat!
- nap
Első hosszabb utunk Szegedig tartott. Itt csatlakozott hozzánk az a sofőr, aki elvitt bennünket erre az útra. A határon nehezen jutottunk át, bár nem volt semmi gond (Szerbia mégsem EU-s ország). Mi, felnőttek újra élhettük a régi utazások izgalmát, szorongását. Nem hiányzott.
Innen Zentára vezetett az utunk, ahol csapatunk teljessé vált, mert itt találkoztunk Krisztinával, az idegenvezetőnkkel. Ő segített nekünk mindenben, ami felmerült, pl. a vásárlásokban.
Megnéztük a városházát, majd felmentünk egy toronyba, amiben a zentai csata (1697) múzeumát rendezték be. Sok izgalmas dolgot tudtunk meg erről az eseményről, láttunk eredeti tárgyakat, terepasztalt, és foghattunk korabeli szablya és kard másolatát. Váltottunk pénzt, ittunk kávét, forró csokit, majd megnéztük a csata emlékművét. Csantavéren megálltunk, hogy megnézzük a római Szent Péter bazilika kicsinyített mását.
Innen Palicsra mentünk, ahol egy gyönyörű tó partján sétáltunk (kb. kétszer akkora, mint az Öreg-tó), megtudtuk, hogy kicsit több, mint 100 évvel ezelőtt külön strand volt a nőknek és a férfiaknak, illetve, hogy Vermes Lajos 1896-os játékok előtt rendezett olimpiát több versenyszámban. Megnéztük még a város jelképét, régi víztornyát is.
Az első nap utolsó állomása Szabadka volt. Megnéztük a városházát, a zsinagógát, illetve Kosztolányi szobrát, ami amellett a gimnázium mellett áll, ahol édesapja igazgató volt. Kiderült, hogy az író teljes neve Kosztolányi Dezső István Izabella. Tényleg! Az utóbbi nevet keresztanyja után kapta.
A szállásunk egy hotelben volt, ahol 2 és 3 ágyas szobákban helyeztek el bennünket. A vacsora után megbeszéltük a napot, örömöket, nehézségeket, konfliktusokat. Az este nyugalmasan telt, mindenki elfáradt, így pihentünk.
2. nap
Másnap kilenckor indultunk, előtte reggeliztünk. Mindenki talált kedvére valót. Elmentünk Törökbecsére, hogy meglátogassuk a helyi iskolát. Készültünk arra, hogy ottani magyar, vagy nem magyar gyerekekkel találkozunk, gondolkodtunk tevékenységeken, kérdéseken, beszélgetésen, így a napnak ez egy fontos eseménye volt. Ezután Óbecsén megnéztünk egy zsilipet, és a Tisza partján, szép, napsütéses időben megebédeltünk.
Vásárlás után érkeztünk Újvidékre, megnéztük a város főterét, összehasonlítottunk egy katolikus és egy ortodox templomot, megbeszéltük különbségeiket. Innen Péterváradra mentünk, ami olyan kapcsolatban van egy mással, mint Buda és Pest. Itt felmentünk a fordított órához, aminek a nagymutatója mutatja az órákat, a kismutató a perceket. Innen mentünk a szálláshoz.
3. nap
Ezen a napon két várat néztünk meg. Mindkettőhöz sokat utaztunk, és ezt az időt a felújítás miatti lezárások csak növelték. Nem volt könnyű.
Az első vár Ráma vára volt. Szinte teljesen felújított kis erődség a Duna partján áll (itt a folyó szélessége 4.6 km, lenyűgöző látvány), a törökök építették. Vigyáztak a területen talált római temetőre, hogy a megbolygatott lelkek ne keserítsék meg a várbeliek életét. A felújítás során ugyanabból a bányából hozták a köveket, a kötőanyagból pedig mintát vettek, és az eredetihez nagyon hasonló anyaggal rögzítették a köveket. Minden bástyát, falat megmásztunk, kigyönyörködtük magunkat a látványban.
Ezek után indultunk tovább Szendrő várához. Ezt a várat a szerbek építették, egy időben az ország központja volt. Kinizsi Pál öregen, a vár ostromakor halt meg a szendrői vár falai alatt. Monumentális épület, a külső vár egy része romos (a második világháborúban lőszerraktár volt, és mint sok másik vár esetén, „természetesen” felrobbant), de a belső vár szintén bejárható. A magas bástyákról csodás kilátás nyílik a Dunára. Majd bementünk a város főterére, ahol lehetőség nyílt vásárlásra, fagyizásra, kávézásra.
Ezután mentünk vissza a szállásra. Vacsora, beszélgetés, majd egy kicsit hosszabb este, mert a gyerekek kevésbé voltak fáradtak.
4. nap
A finom svédasztalos reggeli után elindultunk a nap egyetlen helyszíne, Galambóc vára felé. Ismét sokat utaztunk, kb 2 és fél órát oda is, vissza is. A vár csodás helyen fekszik, a Kazán-szoros bejáratánál. Itt a legszélesebb a Duna, majdnem 6 km. A gyerekek közül többen azt mondták, hogy a Balaton jutott róla eszükbe. A vár jelentős építkezéseit Zsigmond király végezte el a XV. század elején, folyamatosan fejlesztették, és ez olyan jól sikerült, hogy bár sokszor ostromolták, sosem foglalták el.
Nemrégiben újították fel ezt is. Impozáns látványt nyújt messziről is, közelről is. A várat különböző zónákra osztják, külön belépővel ahhoz a bástyához is fel lehet menni, ahová a legmeredekebb ösvény vezet fel. Mi oda nem mentünk, de voltunk a múzeumban, illetve sétáltunk a vár udvarán. Közben épp egy szállodahajó kötött ki. Szép látvány volt.
Buszra szálltunk, majd irány vissza a szállás. Ott a házigazdánk mesélt egy kicsit a helyi kistermelők munkájáról, milyen termékeket állítanak elő. Tetszett az, hogy nyoma sincs a népek közötti elégedetlenségnek, nem ítélnek meg valakit a származása alapján. Házigazdánk szülei szerbek és románok, felesége magyar, két lány magyarnak is vallja magát, fia inkább szerb. De tudnak magyarul, szerbül, angolul és németül. Utána beszélgetés, majd vacsora. Desszertnek palacsintát kaptunk. Ez volt az első étel, amivel mindenki maradéktalanul elégedett volt.
5. nap
Indulás haza, amelynek során ellátogattunk a talán a leginkább várt helyszínre, a belgrádi várba. Mi ezt úgy ismerjük: Nándorfehérvár. Erről tudnak legtöbbet a gyerekek, volt, aki tavaly erről előadást készített, ismerik az 1456-os ostrom jelentőségét, és hogy ekkor halt meg Hunyadi János a csatát követően pestisben. Megérintett bennünket a történelem jelenléte. Egy hosszú út után fáradtan, de élményekkel gazdagodva tértünk haza.
Az értékelő óra leírása
A tanulmányi kirándulást követően az élmények, tapasztalatok és megszerzett ismeretek feldolgozását több tanórán is folytattuk. A földrajzórán a tanulók bemutatták a meglátogatott tájegységeket, településeket és a Délvidék földrajzi sajátosságait. Történelemórán a kirándulás során megismert történelmi helyszíneket, eseményeket és személyeket idéztük fel, illetve közösen értelmeztük az ott szerzett ismereteket. Magyarórán a tanulók úti naplót, illetve élménybeszámolót készítettek, amelyben saját szemszögükből örökítették meg a program legfontosabb pillanatait.
Ezeket a feldolgozó tevékenységeket követően került sor az értékelő órára, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a tanulók közösen tekintsenek vissza a kirándulásra, megosszák egymással élményeiket, és megfogalmazzák, milyen tudással, tapasztalatokkal és érzésekkel gazdagodtak a program során.
Az óra során beszélgettünk a legszebb, legemlékezetesebb és legérdekesebb élményekről. A tanulók elmondhatták, melyik helyszín, program vagy találkozás volt számukra a legfontosabb, mi lepett meg bennünket, illetve mi az, amire a legszívesebben emlékeznek vissza. Közösen összegyűjtöttük azt is, hogy milyen új ismereteket szereztünk a Délvidék történelméről, földrajzáról, kulturális örökségéről és az ott élő magyar közösségekről.
Az értékelés részeként arra is kerestük a választ, hogy milyen kérdésekre kaptunk választ a kirándulás során, illetve maradtak-e bennünk olyan kérdések, amelyekre a jövőben még szeretnénk választ találni. A tanulók megfogalmazták azt is, hogy ha lehetőségük lenne újra ellátogatni a Délvidékre, milyen helyszíneket vagy programokat szeretnének még megismerni, és mi az, ami további felfedezésre ösztönözné őket.
Külön feladatként azt is megbeszéltük, hogyan ajánlanánk a Határtalanul! programot más diákoknak. A tanulók saját élményeik alapján fogalmazták meg, miért érdemes részt venni egy ilyen kiránduláson, milyen közösségi, kulturális és tanulmányi élményt jelenthet, valamint miért fontos személyesen is megismerni a határon túli magyarság történelmét, értékeit és mindennapjait.
Az óra végén az élmények felidézését egy közös étkezéssel tettük még személyesebbé. Olyan ételeket fogyasztottunk közösen, amelyekhez a tanulók a szerbiai, délvidéki utazás során is kapcsolódó élményeket szereztek, így az étkezés is hozzájárult az ott megtapasztalt kulturális élmények felidézéséhez. A közös étkezés egyben a program közösségformáló hatását is erősítette, és méltó, oldott hangulatú lezárása volt a kirándulásnak és az azt követő értékelő, feldolgozó munkának.
Az értékelő óra összességében lehetőséget adott arra, hogy a tanulók ne csak felidézzék a délvidéki kirándulás eseményeit, hanem tudatosítsák azt is, hogy az út során szerzett élmények, ismeretek és személyes tapasztalatok hogyan gazdagították őket. A közös visszatekintés során megerősödött bennük a program közösségépítő, ismeretterjesztő és nemzeti összetartozást erősítő szerepe.
Találkozás egy helyi kistermelővel – beszámoló
Kirándulásunk egyik különleges élménye volt, hogy Delibláton olyan szálláshelyen tölthettünk időt, amely nemcsak vendégházként, hanem családi gazdaságként is működik. A szálláshely tulajdonosa és családja maguk is helyi termelők, így a diákok közvetlenül is betekintést nyerhettek a hagyományos gazdálkodás és a családi termék-előállítás mindennapjaiba.
A vendéglátóink bemutatták a családi gazdaságukban készített termékeket, többek között különböző lekvárokat és savanyúságokat. A tanulók megismerhették, hogyan lesz a helyben megtermelt alapanyagokból tartós, értékes és hagyományos módon előállított élelmiszer. A bemutató során beszélgettünk a helyi termelés fontosságáról, a családi gazdaság működéséről, valamint arról is, hogy milyen lehetőségeket jelent a helyben megtermelt javak feldolgozása és értékesítése.
A találkozás nemcsak a gazdálkodás gyakorlati oldalába engedett betekintést, hanem lehetőséget adott a közvetlen tapasztalatszerzésre is. A tanulók láthatták a hagyományos tanyasi életforma és a korszerű, környezettudatos gazdálkodás egymás mellett élő elemeit. A beszélgetések során szó esett a természetközeli gazdálkodásról, a fenntarthatóságról, a helyi értékek megőrzéséről, valamint arról, hogyan tud egy család a saját munkájára és hagyományaira építve boldogulni a szülőföldjén.
A program során a tanulók a családi gazdaság más területeivel is megismerkedhettek. Láttak haszonállatokat, és a vendéglátóink a méhészetről, illetve a méztermelésről is meséltek nekik. Ezek az élmények segítettek abban, hogy a diákok az iskolai tanórákon megszerzett ismereteiket valós környezetben is értelmezzék, és megtapasztalják, hogy a helyi gazdálkodás, az élelmiszer-előállítás és a hagyományőrzés szorosan összekapcsolódhat.
A kötetlen beszélgetés során a család saját életén és tapasztalatain keresztül mutatta be a szülőföldön való boldogulás lehetőségeit és nehézségeit. A tanulók számára különösen értékes volt, hogy személyes történeteken keresztül ismerhették meg a délvidéki magyar családok mindennapjait, a családi tradíciók továbbadásának fontosságát és a kisebbségi lét sajátosságait.
A delibláti látogatás így egyszerre jelentett kulturális, környezeti és közösségi élményt. A családi gazdaság megismerése, a helyi termékek bemutatása, a hagyományos gazdálkodás megfigyelése és a vendéglátó családdal folytatott beszélgetés maradandó élményt jelentett tanulóink számára, és jól illeszkedett a Határtalanul! program célkitűzéseihez.
A Nemzeti Összetartozás Napja
A Nemzeti Összetartozás napját azzal ünnepeltük, hogy megosztottuk az iskolai közösség tagjaival a szerbiai utazásunk tapasztalatait. Ezen az úton betekintést nyertünk abba, hogy mennyi különböző nemzetiség él együtt a Délvidéken, és ez az élmény megerősítette bennünk az összetartozás fontosságát. A gyerekek egy diavetítésen keresztül mutatták be az élményeiket, képekkel illusztrálva az útvonalakat és a találkozásokat. Mindenki elmesélte, hogy milyen hatással volt rá, hogy más kultúrákkal ismerkedett meg, és a nap végére mindannyian jobban értettük egymást.
