A Határtalanul pályázat délvidéki tanulmányi kirándulása előtt hetedikes diákjaink több előkészítő foglalkozáson vettek részt. A közös beszélgetések és a szünetekben zajló eszmecserék is azt mutatták, hogy mindenki izgatottan várta az utazást. A felkészülés során projektmunkában prezentációkat, előadásokat készítettünk, valamint az OkosDoboz (Barangoló digitális tartalomtár) feladataival bővítettük ismereteinket. Az előkészítő órákon megismerkedtünk a Délvidék, Vajdaság és Szerbia történelmével, a határon túli magyar közösségek életével, valamint a felkeresendő helyszínek nevezetességeivel. A vetítések és a digitális tananyagok színesebbé tették a foglalkozásokat.
Ugyanakkor fontosnak tartottuk, hogy ne csak ismereteket adjunk át, hanem az érzésekről is beszélgessünk. Közösen gondolkodtunk azon, milyen lehet magyarként egy másik országban élni, mit jelent a nemzeti összetartozás, és milyen kihívásokkal, örömökkel találkozhatnak a határon túli magyar közösségek. Arra is lehetőséget teremtettünk, hogy megosszák egymással a várakozásaikat, izgalmaikat és esetleges aggodalmaikat. Jó volt látni, hogy érdeklődve, és egymást támogatva készültetek erre a különleges útra.
2025. október 6–10. között a Határtalanul pályázat keretében került sor hetedikeseink délvidéki kirándulására.
Olvassátok el az erről készített útibeszámolónkat!
- nap
Első hosszabb utunk Szegedig tartott. Itt csatlakozott hozzánk az a sofőr, aki elvitt bennünket erre az útra. A határon nehezen jutottunk át, bár nem volt semmi gond (Szerbia mégsem EU-s ország). Mi, felnőttek újra élhettük a régi utazások izgalmát, szorongását. Nem hiányzott.
Innen Zentára vezetett az utunk, ahol csapatunk teljessé vált, mert itt találkoztunk Krisztinával, az idegenvezetőnkkel. Ő segített nekünk mindenben, ami felmerült, pl. a vásárlásokban.
Megnéztük a városházát, majd felmentünk egy toronyba, amiben a zentai csata (1697) múzeumát rendezték be. Sok izgalmas dolgot tudtunk meg erről az eseményről, láttunk eredeti tárgyakat, terepasztalt, és foghattunk korabeli szablya és kard másolatát. Váltottunk pénzt, ittunk kávét, forró csokit, majd megnéztük a csata emlékművét. Csantavéren megálltunk, hogy megnézzük a római Szent Péter bazilika kicsinyített mását.
Innen Palicsra mentünk, ahol egy gyönyörű tó partján sétáltunk (kb. kétszer akkora, mint az Öreg-tó), megtudtuk, hogy kicsit több, mint 100 évvel ezelőtt külön strand volt a nőknek és a férfiaknak, illetve, hogy Vermes Lajos 1896-os játékok előtt rendezett olimpiát több versenyszámban. Megnéztük még a város jelképét, régi víztornyát is.
Az első nap utolsó állomása Szabadka volt. Megnéztük a városházát, a zsinagógát, illetve Kosztolányi szobrát, ami amellett a gimnázium mellett áll, ahol édesapja igazgató volt. Kiderült, hogy az író teljes neve Kosztolányi Dezső István Izabella. Tényleg! Az utóbbi nevet keresztanyja után kapta.
A szállásunk egy hotelben volt, ahol 2 és 3 ágyas szobákban helyeztek el bennünket. A vacsora után megbeszéltük a napot, örömöket, nehézségeket, konfliktusokat. Az este nyugalmasan telt, mindenki elfáradt, így pihentünk.
2. nap
Másnap kilenckor indultunk, előtte reggeliztünk. Mindenki talált kedvére valót. Elmentünk Törökbecsére, hogy meglátogassuk a helyi iskolát. Készültünk arra, hogy ottani magyar, vagy nem magyar gyerekekkel találkozunk, gondolkodtunk tevékenységeken, kérdéseken, beszélgetésen, így a napnak ez egy fontos eseménye volt. Ezután Óbecsén megnéztünk egy zsilipet, és a Tisza partján, szép, napsütéses időben megebédeltünk.
Vásárlás után érkeztünk Újvidékre, megnéztük a város főterét, összehasonlítottunk egy katolikus és egy ortodox templomot, megbeszéltük különbségeiket. Innen Péterváradra mentünk, ami olyan kapcsolatban van egy mással, mint Buda és Pest. Itt felmentünk a fordított órához, aminek a nagymutatója mutatja az órákat, a kismutató a perceket. Innen mentünk a szálláshoz.
3. nap
Ezen a napon két várat néztünk meg. Mindkettőhöz sokat utaztunk, és ezt az időt a felújítás miatti lezárások csak növelték. Nem volt könnyű.
Az első vár Ráma vára volt. Szinte teljesen felújított kis erődség a Duna partján áll (itt a folyó szélessége 4.6 km, lenyűgöző látvány), a törökök építették. Vigyáztak a területen talált római temetőre, hogy a megbolygatott lelkek ne keserítsék meg a várbeliek életét. A felújítás során ugyanabból a bányából hozták a köveket, a kötőanyagból pedig mintát vettek, és az eredetihez nagyon hasonló anyaggal rögzítették a köveket. Minden bástyát, falat megmásztunk, kigyönyörködtük magunkat a látványban.
Ezek után indultunk tovább Szendrő várához. Ezt a várat a szerbek építették, egy időben az ország központja volt. Kinizsi Pál öregen, a vár ostromakor halt meg a szendrői vár falai alatt. Monumentális épület, a külső vár egy része romos (a második világháborúban lőszerraktár volt, és mint sok másik vár esetén, „természetesen” felrobbant), de a belső vár szintén bejárható. A magas bástyákról csodás kilátás nyílik a Dunára. Majd bementünk a város főterére, ahol lehetőség nyílt vásárlásra, fagyizásra, kávézásra.
Ezután mentünk vissza a szállásra. Vacsora, beszélgetés, majd egy kicsit hosszabb este, mert a gyerekek kevésbé voltak fáradtak.
4. nap
A finom svédasztalos reggeli után elindultunk a nap egyetlen helyszíne, Galambóc vára felé. Ismét sokat utaztunk, kb 2 és fél órát oda is, vissza is. A vár csodás helyen fekszik, a Kazán-szoros bejáratánál. Itt a legszélesebb a Duna, majdnem 6 km. A gyerekek közül többen azt mondták, hogy a Balaton jutott róla eszükbe. A vár jelentős építkezéseit Zsigmond király végezte el a XV. század elején, folyamatosan fejlesztették, és ez olyan jól sikerült, hogy bár sokszor ostromolták, sosem foglalták el.
Nemrégiben újították fel ezt is. Impozáns látványt nyújt messziről is, közelről is. A várat különböző zónákra osztják, külön belépővel ahhoz a bástyához is fel lehet menni, ahová a legmeredekebb ösvény vezet fel. Mi oda nem mentünk, de voltunk a múzeumban, illetve sétáltunk a vár udvarán. Közben épp egy szállodahajó kötött ki. Szép látvány volt.
Buszra szálltunk, majd irány vissza a szállás. Ott a házigazdánk mesélt egy kicsit a helyi kistermelők munkájáról, milyen termékeket állítanak elő. Tetszett az, hogy nyoma sincs a népek közötti elégedetlenségnek, nem ítélnek meg valakit a származása alapján. Házigazdánk szülei szerbek és románok, felesége magyar, két lány magyarnak is vallja magát, fia inkább szerb. De tudnak magyarul, szerbül, angolul és németül. Utána beszélgetés, majd vacsora. Desszertnek palacsintát kaptunk. Ez volt az első étel, amivel mindenki maradéktalanul elégedett volt.
5. nap
Indulás haza, amelynek során ellátogattunk a talán a leginkább várt helyszínre, a belgrádi várba. Mi ezt úgy ismerjük: Nándorfehérvár. Erről tudnak legtöbbet a gyerekek, volt, aki tavaly erről előadást készített, ismerik az 1456-os ostrom jelentőségét, és hogy ekkor halt meg Hunyadi János a csatát követően pestisben. Megérintett bennünket a történelem jelenléte. Egy hosszú út után fáradtan, de élményekkel gazdagodva tértünk haza.
A Nemzeti Összetartozás Napja
A Nemzeti Összetartozás napját azzal ünnepeltük, hogy megosztottuk az iskolai közösség tagjaival a szerbiai utazásunk tapasztalatait. Ezen az úton betekintést nyertünk abba, hogy mennyi különböző nemzetiség él együtt a Délvidéken, és ez az élmény megerősítette bennünk az összetartozás fontosságát. A gyerekek egy diavetítésen keresztül mutatták be az élményeiket, képekkel illusztrálva az útvonalakat és a találkozásokat. Mindenki elmesélte, hogy milyen hatással volt rá, hogy más kultúrákkal ismerkedett meg, és a nap végére mindannyian jobban értettük egymást.
