Én nem akartam tanulni a régi iskolában. Utált a tanár és én is őt. Azt mondta, hogy hülye vagyok és ilyen hülyével ő nem foglalkozik. Én meg azt gondoltam, ha ezt mondja, akkor legyek hülye, és azért sem tanultam. Itt meghagyják az időt a tanulásra és segítenek, ha elakadok. Ott csak a jó tanulókkal foglalkoztak. Én soha nem mennék más iskolába.
Nekem a beszélgetések a legjobbak. Amott senkit nem érdekelt, mit gondolunk, mi történik velünk, még a gyerekeket sem. Itt, ha összeveszünk, megbeszélhetjük és kimondhatjuk a bajunkat.
Szigorúak voltak a tanárok, semmi szavunk nem volt, még azt is megszabták, mekkora hógolyót gyúrhatunk. Itt megválaszthatjuk, mikor akarunk tanulni, önálló feladattal kimehetünk akár a toronyba, nem dirigálnak bennünket a tanáraink.
Pofon helyett türelem, nincs gyomorgörcs (anyukája mesélt neki saját iskoláskoráról, azzal összehasonlítva).
Túl engedékenyek a tanárok.
Nem olyan szigorúak a tanárok, nincs jegy. Elhiszik, amit mondok, szeretem a beszélgetést.
Barát a tanár.
Megtartják a titkot a tanárok.
Bele lehet szólni a dolgokba.
Meg lehet bízni a tanárokban; újra lehet írni a felmérőt; nem híresztelik, hogy 10% a dolgozatod (hogy gyengén teljesítettél).
Nem hagyják, hogy verekedjünk. Máshol nem törődnek ezzel.
Kedvesek a felnőttek.
Ha fáj a fejed, törődnek veled. A nagyok nem bántják a kicsiket.
Nincs kivételezés.
Jó ez a rendszer: beszélgetés, szabályok (részletezni nem akarja). Néha mást szeretnék csinálni beszélgetés helyett.
Jó itt.
Lehet javítani, van rá idő. Nem cikiznek a tanárok.
A másik iskolában vigyázzba kellett állni, ha jött a tanár; ráncigáltak.
Pofonok, bántás a másik iskolában. Itt jó a beszélgetés, a közösség.Félni kellett a tanároktól. Itt nem félek a dolgozatoktól. Kicsit izgulok előtte, de ez egész más.
Félni kellett a tanároktól. Itt nem félek a dolgozatoktól. Kicsit izgulok előtte, de ez egész más.
Ha valami történik, leülünk megbeszélni.
Biztonságban érzem magam, nincs durvaság.
Néha túl engedékenyek vagytok (ha azt mondjuk, eddig lehet, aztán mégsem ott van vége). Van, akire a rákényszerítés hat. A beszélgetést szeretem. Az ember a fontos, második a tanulás. Könnyen lehet javítani, akár többször is. Megvan rá a lehetőség.
Jó fejek a tanárok, nem piszkálódnak, nincs mindennel bajuk.
Azt szeretem, hogy vannak barátaim, a tanárok közül is.
Eszembe nem jutna másik iskolába menni. Tudom, hogy csinálok néha hülyeséget, magam sem értem, hogy miért, de igyekszem, hogy ne így legyen.
A másik iskolában folyton piszkálták, még az unokatestvérem, a tanáraim is. Itt nem bánt senki.
Jól érzem itt magam. Tudom, hogy máshova megyek majd középiskolába, azt is izgalommal várom.
Nem is gondoltam, hogy ennyivel jobb lesz itt. A másik iskolában nincsen semmi jó.
Nyugalom, szabadság. Nem piszkálnak semmiért.
Máshol kényszerek vannak a szünetben is, mit kell csinálni. Itt az a szabály, hogy nem zavarni a másikat, és akkor lehet bármit.
Nem lekezelőek a tanárok.
Javításra van lehetőség, nem ordibálnak a tanárok a gyerekekkel, nem kell bejelenteni, ha valaki WC-re akar menni.
Emberszámba vesznek, táborban is szabadság van.
A másik iskolában kiszámíthatatlanok a tanárok.