Iskolaudvar

Gyerekek az iskoláról

10 évesen:

H. Zs.:

Én nem akartam tanulni a régi iskolában. Utált a tanár és én is őt. Azt mondta, hogy hülye vagyok és ilyen hülyével ő nem foglalkozik. Én meg azt gondoltam, ha ezt mondja, akkor legyek hülye, és azért sem tanultam. Itt meghagyják az időt a tanulásra és segítenek, ha elakadok. Ott csak a jó tanulókkal foglalkoztak. Én soha nem mennék más iskolába.

S. K.:

Nekem a beszélgetések a legjobbak. Amott senkit nem érdekelt, mit gondolunk, mi történik velünk, még a gyerekeket sem. Itt, ha összeveszünk, megbeszélhetjük és kimondhatjuk a bajunkat.

B. Cs.:

Szigorúak voltak a tanárok, semmi szavunk nem volt, még azt is megszabták, mekkora hógolyót gyúrhatunk. Itt megválaszthatjuk, mikor akarunk tanulni, önálló feladattal kimehetünk akár a toronyba, nem dirigálnak bennünket a tanáraink.

11 évesen:

I. Zs.:

Pofon helyett türelem, nincs gyomorgörcs (anyukája mesélt neki saját iskoláskoráról, azzal összehasonlítva).

K.:

Túl engedékenyek a tanárok.

O. G.:

Nem olyan szigorúak a tanárok, nincs jegy. Elhiszik, amit mondok, szeretem a beszélgetést.

H. Sz.:

Barát a tanár.

V. T.:

Megtartják a titkot a tanárok.

K.:

Bele lehet szólni a dolgokba.

Zs.:

Meg lehet bízni a tanárokban; újra lehet írni a felmérőt; nem híresztelik, hogy 10% a dolgozatod (hogy gyengén teljesítettél).

E.:

Nem hagyják, hogy verekedjünk. Máshol nem törődnek ezzel.

H.:

Kedvesek a felnőttek.

E.:

Ha fáj a fejed, törődnek veled. A nagyok nem bántják a kicsiket.

K.:

Nincs kivételezés.

12 évesen:

D.:

Jó ez a rendszer: beszélgetés, szabályok (részletezni nem akarja). Néha mást szeretnék csinálni beszélgetés helyett.

B. D.:

Jó itt.

R.:

Lehet javítani, van rá idő. Nem cikiznek a tanárok.

B. B.:

A másik iskolában vigyázzba kellett állni, ha jött a tanár; ráncigáltak.

M. Zs.:

Pofonok, bántás a másik iskolában. Itt jó a beszélgetés, a közösség.Félni kellett a tanároktól. Itt nem félek a dolgozatoktól. Kicsit izgulok előtte, de ez egész más.

E.:

Félni kellett a tanároktól. Itt nem félek a dolgozatoktól. Kicsit izgulok előtte, de ez egész más.

B. B.:

Ha valami történik, leülünk megbeszélni.

T.:

Biztonságban érzem magam, nincs durvaság.

P. D.:

Néha túl engedékenyek vagytok (ha azt mondjuk, eddig lehet, aztán mégsem ott van vége). Van, akire a rákényszerítés hat. A beszélgetést szeretem. Az ember a fontos, második a tanulás. Könnyen lehet javítani, akár többször is. Megvan rá a lehetőség.

13 évesen:

Z. K.:

Jó fejek a tanárok, nem piszkálódnak, nincs mindennel bajuk.

V. Á.:

Azt szeretem, hogy vannak barátaim, a tanárok közül is.

M.:

Eszembe nem jutna másik iskolába menni. Tudom, hogy csinálok néha hülyeséget, magam sem értem, hogy miért, de igyekszem, hogy ne így legyen.

F. D.:

A másik iskolában folyton piszkálták, még az unokatestvérem, a tanáraim is. Itt nem bánt senki.

L.:

Jól érzem itt magam. Tudom, hogy máshova megyek majd középiskolába, azt is izgalommal várom.

K. B.:

Nem is gondoltam, hogy ennyivel jobb lesz itt. A másik iskolában nincsen semmi jó.

14 évesen:

R.:

Nyugalom, szabadság. Nem piszkálnak semmiért.

K. B.:

Máshol kényszerek vannak a szünetben is, mit kell csinálni. Itt az a szabály, hogy nem zavarni a másikat, és akkor lehet bármit.

N.:

Nem lekezelőek a tanárok.

K. M.:

Javításra van lehetőség, nem ordibálnak a tanárok a gyerekekkel, nem kell bejelenteni, ha valaki WC-re akar menni.

E. B.:

Emberszámba vesznek, táborban is szabadság van.

G. L.:

A másik iskolában kiszámíthatatlanok a tanárok.