10 évesen:
H. Zs.:
Én nem akartam tanulni a régi iskolában. Utált a tanár és én is őt. Azt mondta, hogy hülye vagyok és ilyen hülyével ő nem foglalkozik. Én meg azt gondoltam, ha ezt mondja, akkor legyek hülye, és azért sem tanultam. Itt meghagyják az időt a tanulásra és segítenek, ha elakadok. Ott csak a jó tanulókkal foglalkoztak. Én soha nem mennék más iskolába.
S. K.:
Nekem a beszélgetések a legjobbak. Amott senkit nem érdekelt, mit gondolunk, mi történik velünk, még a gyerekeket sem. Itt, ha összeveszünk, megbeszélhetjük és kimondhatjuk a bajunkat.
B. Cs.:
Szigorúak voltak a tanárok, semmi szavunk nem volt, még azt is megszabták, mekkora hógolyót gyúrhatunk. Itt megválaszthatjuk, mikor akarunk tanulni, önálló feladattal kimehetünk akár a toronyba, nem dirigálnak bennünket a tanáraink.
11 évesen:
I. Zs.:
Pofon helyett türelem, nincs gyomorgörcs (anyukája mesélt neki saját iskoláskoráról, azzal összehasonlítva).
K.:
Túl engedékenyek a tanárok.
O. G.:
Nem olyan szigorúak a tanárok, nincs jegy. Elhiszik, amit mondok, szeretem a beszélgetést.
H. Sz.:
Barát a tanár.
V. T.:
Megtartják a titkot a tanárok.
K.:
Bele lehet szólni a dolgokba.
Zs.:
Meg lehet bízni a tanárokban; újra lehet írni a felmérőt; nem híresztelik, hogy 10% a dolgozatod (hogy gyengén teljesítettél).
E.:
Nem hagyják, hogy verekedjünk. Máshol nem törődnek ezzel.
H.:
Kedvesek a felnőttek.
E.:
Ha fáj a fejed, törődnek veled. A nagyok nem bántják a kicsiket.
K.:
Nincs kivételezés.
12 évesen:
D.:
Jó ez a rendszer: beszélgetés, szabályok (részletezni nem akarja). Néha mást szeretnék csinálni beszélgetés helyett.
B. D.:
Jó itt.
R.:
Lehet javítani, van rá idő. Nem cikiznek a tanárok.
B. B.:
A másik iskolában vigyázzba kellett állni, ha jött a tanár; ráncigáltak.
M. Zs.:
Pofonok, bántás a másik iskolában. Itt jó a beszélgetés, a közösség.Félni kellett a tanároktól. Itt nem félek a dolgozatoktól. Kicsit izgulok előtte, de ez egész más.
E.:
Félni kellett a tanároktól. Itt nem félek a dolgozatoktól. Kicsit izgulok előtte, de ez egész más.
B. B.:
Ha valami történik, leülünk megbeszélni.
T.:
Biztonságban érzem magam, nincs durvaság.
P. D.:
Néha túl engedékenyek vagytok (ha azt mondjuk, eddig lehet, aztán mégsem ott van vége). Van, akire a rákényszerítés hat. A beszélgetést szeretem. Az ember a fontos, második a tanulás. Könnyen lehet javítani, akár többször is. Megvan rá a lehetőség.
13 évesen:
Z. K.:
Jó fejek a tanárok, nem piszkálódnak, nincs mindennel bajuk.
V. Á.:
Azt szeretem, hogy vannak barátaim, a tanárok közül is.
M.:
Eszembe nem jutna másik iskolába menni. Tudom, hogy csinálok néha hülyeséget, magam sem értem, hogy miért, de igyekszem, hogy ne így legyen.
F. D.:
A másik iskolában folyton piszkálták, még az unokatestvérem, a tanáraim is. Itt nem bánt senki.
L.:
Jól érzem itt magam. Tudom, hogy máshova megyek majd középiskolába, azt is izgalommal várom.
K. B.:
Nem is gondoltam, hogy ennyivel jobb lesz itt. A másik iskolában nincsen semmi jó.
14 évesen:
R.:
Nyugalom, szabadság. Nem piszkálnak semmiért.
K. B.:
Máshol kényszerek vannak a szünetben is, mit kell csinálni. Itt az a szabály, hogy nem zavarni a másikat, és akkor lehet bármit.
N.:
Nem lekezelőek a tanárok.
K. M.:
Javításra van lehetőség, nem ordibálnak a tanárok a gyerekekkel, nem kell bejelenteni, ha valaki WC-re akar menni.
E. B.:
Emberszámba vesznek, táborban is szabadság van.
G. L.:
A másik iskolában kiszámíthatatlanok a tanárok.