Magunk üdvére és mások hasznára
Minden tanulónknak megadni a szükséges segítséget, hogy mindazon céljait megvalósíthassa, amelyekkel érkezett, és azokat is, amelyek az itt töltött években alakulnak ki benne. Akkor is, ha az teljesen különbözik az eredeti céloktól, és akkor is, ha mi mást találnánk kedvezőbbnek. Természetesen, csak az iskola keretein belül elérhető célokról lehet szó.
Olyan – személyközpontú – légkört kialakítani, amely minden gyermeknek, aki az óvodába, iskolába, gimnáziumba (továbbiakban : iskola) jár, biztosítja a növekedéshez szükséges és elégséges feltételeket.
Ebben a légkörben lehetséges és kötelező legyen iskolánk alkotmányának betartása, amelyet a tanulókkal együtt hoztunk létre, és amely az ENSZ emberi és gyermeki jogok nyilatkozata alapján készült.
Olyan segítséget nyújtani a szülőknek, hogy támaszkodhassanak az iskola által nyújtható támaszra úgy a gyermeknevelés, mint egyéb pedagógiai-pszichológiai nehézségek esetén. Tehesse ezt akkor is, ha nem teljesen elkötelezett a személyközpontú nevelés iránt.
Olyan pedagógiai klímát teremteni, ahol minden pedagógusnak lehetősége van a szükséges ütemű növekedésre, ahhoz, hogy a tanítás közben felmerülő helyzetekben megfelelő ügyességgel járjon el.
Mi (is) az ebihalak pártján vagyunk
CLAPARÉDE (Edouard) metaforája a miénk (is). Ti.: Azért mert a béka tüdővel lélegzik, az ebihalat ne tegyük ki a partra, mert abból nagy baj lesz.
Persze az iskolát – legyen az bármilyen stílusú és szemléletű – minden gyerek túléli, reméljük. (Bár a bizonyítványosztások idején elkövetett gyerekszökések és az öngyilkossági kísérletek mást is mondhatnak.)
Nem felkészítjük az életre a gyerekeket, de megpróbáljuk, hogy teljes emberként, egész személyiségükkel éljék meg és át az iskolás éveket. Az élet „pofonjaira”(ha vannak, ez nézőpont kérdése) nem lehet iskolában elszenvedett pofonokkal felkészülni. Sem valóságos, sem képletes pofonokkal. Inkább ahhoz a melegházhoz hasonlíthatnánk az iskola légkörét, ahol a gyenge palántákat segítik növekedni, hogy aztán kellőképpen megerősödve kiültethessék őket, és azt a világot bizonyosan jobban fogják bírni (ha már a metaforákról van szó).
Kíváncsiak és érdeklődők vagyunk, nemcsak praxisból, de őszintén. Az a tapasztalatunk, hogy a másik ember megértése – legyen az gyermek vagy felnőtt -, a saját személyiségünket is építi. Szerencsés alkalom és gazdagító. Tehát sokat beszélgetünk, és sokat hagyjuk a gyerekeket beszélni. A beszélgetés segít megfogalmazni a gondolatokat, érzéseket, segít megtalálni az önkifejezés minél pontosabb módját. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek könnyebben megérthetik egymást, felismerhetik a szándékokat. Ebben segítünk.
Figyelembe vesszük a gyerekek életkori sajátosságait és pillanatnyi állapotait. Nem a gyereket igazítjuk a tananyaghoz, hanem a tananyagot a gyermekhez. Minden gyerek a saját tempójában haladhat a tudásának bővítésében. Így előfordulhat, hogy egy osztályban mindenki más szinten van. Nehéz feladat a tanárnak, de a gyerekek értékelik a személyre szabott haladási ütemet.
Az osztályok átjárhatók. Minden gyerek abba az osztályba járhat, ahová szeretne és ahová a képességei megengedik. Gyakran előfordul fel- és/vagy lejárás felsőbb vagy alsóbb osztályba. (Tehát lehetséges, hogy valaki több tárgyból hetedikes, az az ő hivatalos osztálya, de néhány tárgyból már nyolcadikos.)