Kinek ajánljuk és kinek nem?
Az elhatározás, hogy ki hova, melyik iskolába adja a gyermekét, egyszerre filozófiai, pedagógiai és pszichológiai kérdés:
Filozófiai annyiban, hogy szülőként mit gondolok a gyermekemről, mit a köztünk lévő kapcsolatról. Mit gondolok az ember világban elfoglalt helyéről, az élet céljáról.
Pedagógiai annyiban, hogy milyen módszerekkel vélem „felkészíteni” az életre. Mit gondolok és tudok a tanulásról, annak céljáról, értelméről.
Pszichológiai annyiban, hogy milyen légkört képzelek el neki. Hagyom, hogy növekedjék saját tempójában, vagy uniformizálni akarom egynek a sok közül, legalábbis a társadalom szempontjából.
A fentiek alapján ajánljuk iskolánkat azoknak, akik:
- szívesen veszik, ha gyermekük szereti az iskolát, tanárait, és nem féltékenyek erre a szeretetre, de megőrzik saját – kivételes és egyedi helyzetüket a gyermek életében.
De nem ajánljuk azoknak, akik úgy vélik, hogy az orvosság keserű legyen, és az iskola folytassa a szülői tekintélyelvű nevelési stílust és szigort.
- akik örülnek neki, ha a szocializáció, a szociális tanulás nehéz időszaka értő, és különlegesen erre képzett tanítók és tanárok segítségével zajlik, történik.
De nem javasoljuk azoknak, akik úgy vélik, hogy ezt a fájdalmat úgysem lehet elkerülni, és az életbe „edzetten” kell érkezni. (Nem lehet.)
- bíznak gyermekükben, és arra szeretnék megtanítani, hogy bizalomra érdemes.
De nem ajánljuk azoknak, akik úgy gondolják, hogy a szülő mindent jobban tud, hiszen ő már egyszer végigélte a gyerekkort és ismeri a nehézségeket.
- úgy vélik, hogy a gyermek nem kis felnőtt (de ebihal), figyelemre és megértésre érdemes saját belső világgal rendelkezik, amely világ teljesen eltérhet attól, amit vártak a szülők.
De nem ajánljuk azoknak, akik az „életre” való felkészülés direkt módját választanák, és a fokozatosság helyett a felnőtt világ regulái szerint nevelnék gyermeküket.
- akik szeretik a szabadságot (bármilyen nehéz is az) és szeretik szabadnak látni gyermeküket is, úgy gondolkodásban, mint az adott határok közötti cselekvésben.
De nem ajánljuk azoknak, akik félnek úgy a saját szabadságuktól, de még talán inkább a másokétól.
- végül azoknak, akik szeretik, ha gyermekük meleg barátságos, megértő légkörben, nyugodt környezetben nevelkedik, tölti a napjait, tanul és növekszik. Akiknek nem mindegy, hogyan tölti el gyermekük az iskolás éveket.