Óvoda

Az óvoda minden rendelkezésre álló és/vagy kívánt eszközzel próbálja elősegíteni mind a tapasztalati, mind a kognitív tanulást. Mindent megtesz a gyermek a szociális, érzelmi és kognitív képességeinek és intelligenciájának fejlődéséért. Lehetőséget ad a keresésre, a kutatásra, a próba-szerencse tanulásra. Biztosítja az életkornak megfelelő (sőt azon túl is) eszközöket, helyzeteket ahhoz, hogy a gyermekek életkori stb. sajátosságainak megfelelően láthassák meg, tapasztalhassák meg a körülöttük lévő világ sajátosságait, érdekességeit, tudnivalóit.
Igyekszik forrásként működni, mind a személyek, mind az eszközök tekintetében (könyvek, audiovizuális berendezések, hang- és képhordozók, stb.).
A pedagógusok saját folyamatos önképzéssel törekszenek megválaszolni a kérdéseket, ehhez használni a rendelkezésre álló forrásokat, esetenként a gyerekeket is erre irányítani.
Rendelkezik a gyermeki tanulás folyamatainak ismeretével, vannak koncepciói és módszerei, hogy a kívánt (gyermek és szülő által) tanulási folyamatot segítse, (facilitálja.)

De: nem kívánja uniformizálni a tanulást sem anyagát tekintve, sem módszertanilag. Nem határoz meg szinteket, lépcsőfokokat, legfeljebb leír aktuális állapotot, tendenciát. Feltár folyamatokat és azokban meglévő különbségeket, alkalmazkodik a helyzethez, és nem kíván idomulást a gyermekektől (ez alól az együttélés, a higiénia és a biztonság – természetesen – kivétel). Nem hasonlít össze más helyzetekkel, óvodás előmenetellel, iskolai követelményekkel, nem vet össze, de segíti a biztosabb és a személyre szabott fejlődést.

Az óvoda szelleméből adódóan nyitott, mint intézmény, nyitott, mint csoport. A szó fizikai és eszmei értelmében is. A szülők szabadon közlekedhetnek – a minimális normákról (pl. alvás közben) megegyezés szükséges – előzetes bejelentésre bármikor megnézhetik a csoport munkáját.
Megtehetik – az óvoda köszönettel elfogadja -, hogy besegítenek séta közben, részt vehetnek a gyermekek és az óvoda mindennapjaiban, játszhatnak a gyermekekkel a nap folyamán. Elfogadjuk, és kifejezetten jónak tartjuk, ha más is hozzájárul személyiségével a gyerekek nyitottságra való hajlamának kialakulásához.
Rendelkezésre áll kérdések megválaszolására, beszámol a gyermek fejlettségéről, megpróbál segítséget nyújtani az otthoni harmónia kialakításában is.

De: soha nem adja ki a gyermeket, nem vádol és nem „árulkodik”, nem játssza el, de igyekszik kialakítani és megtartani azt a bizalmat, amely gyermek és pedagógus között létrejött, létrejöhet. A gondok megoldását közösen szeretné és nem úgy, hogy a problémát hazautalja. Igyekszik megőrizni minden résztvevőt, bármely „szembefordulástól”. Tudja, hogy minden frusztráció, meg nem beszélt helyzet gyengíti az amúgy is nagyon érzékeny egyensúlyt, amely a szülő, a gyermek és az óvoda között fennállhat. Nem kíván állást foglalni szülő – szülő vagy szülő – gyermek ellentétében, csak meghallgat, megért és – esetleg – másféle folytatást, cselekvésváltoztatást javasol.

Az eddigiek alapján az óvoda filozófiája, szemlélete (a személyközpontú megközelítés elmélete és gyakorlata) okán felelősen vállalja, hogy mindenkor tekintetbe veszi a gyermek aktuális állapotát, fejlődési helyzetét, aktuális szükségleteit. Ennek a szemléletnek alapján segíti a testi és szellemi növekedést. Vállalja, hogy mindent megtesz a gyermek kognitív, érzelmi és szociális intelligenciájának fejlődése érdekében. E két utóbbi különösen fontos a jövendő élet minőségének szempontjából.

(Tudjuk, hogy vannak más szemléletek is, valamely más érték mentén szerveződők, de mi ezt tekintjük sajátunknak, ebben hiszünk.) Ezen növekedés során nagy valószínűséggel kialakul a gyermek általunk (és reméljük a szülők által is) elképzelt és kívánatosnak tartott személyisége.