Iskolaudvar
„A 2005-2006-os tanévben ismertük meg a Színes Iskolát. Három évig egy másik iskolába járt a kisleányunk, ahol poroszosan kemény oktatás folyt. Az állandó feszültség, az elvárások, a szigor kikezdte gyermekünk egészségét (emésztési zavarok, allergia, fájdalmak, liszt- és cukorérzékenység, stb.). Úgy gondoltuk, iskolát váltunk, mivel egy orvos szerint a túlterhelés okozta a betegségeket.
A Színes Iskolában csoda történt. A kisleányunk, aki már két éve folyamatosan betegeskedett, meggyógyult. Alig várja, hogy iskolába menjen, sok sikerélménye van és alig-alig érik kudarcok. Úgy véljük, megtanulta, hogyan kell az osztálytársaival viselkedni, és a tanárok közvetlensége is nagyon ösztönzi. Nagyon örülünk, és hálásak vagyunk, hogy sikerült egy olyan iskolát találnunk, ahol jól érzi magát a gyermekünk.”
M. M.


„Kedves Misi!
A következő néhány sorunkkal szeretnénk honlapotokhoz hozzájárulni, ha ezt ti is elfogadhatónak találjátok.
Azért szeretjük ezt az iskolát, mert a gyerekeink szeretnek iskolába járni.
Aki járt iskolába, vagy akinek a gyermeke(i) jár vagy járt iskolába, az tudja miről beszélünk. Aki nem tartozik egyik csoportba sem, annak a következőket szeretnénk elmondani. Nem feltétlenül lesz egyetemet végzett ember abból a gyerekből, aki szeret iskolába járni. Ugyanakkor nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy egy gyermek, aki nem szeret iskolába járni (bármilyen ok miatt) egyetemet végzett ember lesz. Ez talán belátható gondolatmenet.
A mi gyerekeink szeretnek iskolába járni. A többi – szerintünk kevésbé lényeges dolgot eddig, itt, felnőtt módjára meg tudtuk beszélni.”
Nebehaj Edit és Kovács Zoltán


„Kedves Mihály!
Marci fiunk 4. osztályos. Tavaly szeptembertől a Színes Iskola tanulója. Az eltelt bő fél év alatt egyik ámulatból a másikba estünk. Egyrészt az itt dolgozó pedagógusok munkájától, amit nap mint nap, szívvel-lélekkel a gyermekeinkért tesznek, másrészt a gyermekünkben történt pozitív változásoktól. Csak azt sajnáljuk, hogy nem előbb találtunk rá erre az iskolára. Azt az érdeklődést, amivel gyermekünk első osztályba lépésekor rendelkezett, a »normál« iskolában sikerült három év alatt teljesen elfojtani. Ezt az érdeklődést itt fél év alatt újra fel tudták kelteni benne. Őszintén csodáljuk a munkátokat, s nagyon örülünk, hogy az iskola honlapján keresztül több családhoz is eljut a híretek, s hogy megyénkben is van lehetőség arra, hogy gyermekeink fejlődése az ő tempójukban történjen.”
Bekéné Szendrei Krisztina és Beke Gábor


„A legjobb döntést hoztuk, amikor iskolaválasztásra, illetve változtatásra került sor. Lehetőséget kaptunk arra – mi felnőttek és gyermekeink –, hogy megismerjük az iskola és tanulás szavak pozitív jelentését. Megtapasztalhattuk, hogy ezektől nem kell félni, ezt lehet szeretni, hogy a gyermek nem egy név az osztálynaplóban, hanem egy egyén a maga erősségeivel – gyengeségeivel, hibáival – erényeivel együtt.
Itt lehetőséget kap a diák, hogy tempójában haladjon, miközben nem kell attól tartania, hogy lemarad, vagy visszafogják lendületét.
Fontos, hogy a tanár-diák, tanár-szülő kapcsolat nem merül ki a tanulmányi eredmény megvitatásában, hogy bizalommal fordulhatnak egymáshoz megoldást keresve a felmerülő problémákra. A gyermekről hibái miatt nem lemondanak, hanem azt türelemmel javítják, ezzel is segítve beilleszkedését, fejlődését.
Egyszóval tudom, hogy ebben az iskolában jó helyen, jó kezekben vannak gyermekeim.”
Pivarcsi Judit


„Ismerek egy varázsszót – Személyközpontúság.
Amit nyújt – szeretet, megbecsülés, nyugalom, kiegyensúlyozott légkör a gyerekek testi-lelki fejlődéséhez.
Amit nem nyújt – bánat, szomorúság, megalázottság, testi-lelki sérelmek.
Fiam ebben a csodában részesül immár tizedik éve.”
Szilágyi Ildikó


„Először szeretném megköszönni azt, hogy ebben is kéritek segítségünket, véleményünket.
Én nem változtatnék azon, amit csináltok, mert szerintem ennél többet sehol, senkitől nem kapnak, kaphatnak a gyerekek. Nem tudom elégszer megköszönni, hogy Csillának ennyit segítettetek abban az időszakban, amikor nekem Csabával kellett foglalkoznom, hogy végre újra iskolába tudjon járni. Annál nagyobb adomány, hogy a gyerekek szeretnek iskolába járni, azt hiszem, hogy nem kell.
Bárkinek, aki kiegyensúlyozott, felszabadult, nyugodt gyerekeket szeretne látni, annak azt tudom javasolni, hogy hozza a mi iskolánkba a gyermekeit!
Még egyszer nagyon köszönöm a munkátokat. További sok sikert és kitartást kívánok Nektek!”
Sáriné Szalai Irén


„Kisfiúnk most elsős, túl vagyunk az első féléven. Ez a félév arra volt elég, hogy saját bőrünkön is tapasztalhattuk, az iskola alkotmánya és módszerei mennyire pozitív irányban mozdították el gyermekünk fejlődését. A kezdeti nehézségek ellenére a tanítási módszernek köszönhetően kisfiúnk 1 ? -2 hónap alatt megtanult olvasni. Általános esetben a gyerekek többsége a hétvégét várja, ezzel szemben kisfiunk a tanítási napokat. Nagyon szeret iskolába járni és tanulni. A rendszeres, közös beszélgetések, nagyon közel hozták egymáshoz a gyerekeket és tanítójukat. Szerintünk ez nagyon fontos! Meggyőződésünk, hogy nagyon jól döntöttünk, amikor ebbe az iskolába írattuk be gyermekünket.”
Gruber Tibor és Gruberné B. Zsuzsanna


„Kedves Misi!
Megtisztelő számomra, hogy az én véleményemre is számítasz.
Úgy gondolom, akkor vagyok hiteles, ha a gyerekek hozzászólását is leírom, megkérdeztem nyolc éves lányomat (aki az óvodát is itt kezdte) és tizenhat éves fiamat, miért is szeretnek ebbe az iskolába járni? (Mert szeretnek!)
Azért, mert:
  • Barátságos, segítőkész felnőttek segítik a fejlődésüket, munkájukat.
  • Minden megbeszélhető, partnerként kezelik a diákokat.
  • Szabadon dönthetnek…
  • Meghallgatják, »meghallják« őket (érzéseiket, gondolataikat, ötleteiket…)
  • Biztonságban érzik magukat.
  • Kellő időt, segítséget kapnak a feladatok megtanulására, megértésére.
  • Lehetőségük van délutánonként különböző szakkörökön részt venni.
Én, mint szülő azt látom, hogy gyermekeim jól érzik magukat az iskolában, nincs bennük feszültség a megfelelni akarástól, az irreális követelményektől.
Tudnak vidámak lenni, önfeledten nevetni, öröm velük beszélgetni, van mondanivalójuk, érzékenyek, figyelmesek.
Öröm látni jellemük, egyéniségük fejlődését!
Számomra ezek az igazán értékes tulajdonságok. Örülök, hogy van ez az iskola, ahol a gyerekek saját képességeiknek megfelelően szeretetben fejlődhetnek!”
Lakatos Bernadett


„Szeretem, hogy segíti az iskola a gyermekeimet megtanítani dönteni, sokoldalú véleményt formálni és elfogadni, megtanulni emberi jogainkat és kötelességeinket. Hogy mindenki név szerint ismeri egymást és kortól, nemtől függetlenül mély barátságok szövődnek 3-tól 18 éves korig. De a legjobb, hogy gyermekeim szívesen kelnek fel reggelente és indulnak iskolába, s elég nehezen jönnek el onnan délután.”
Dr. Bánsági Barbara


„Kedves Misi!
Először is köszönjük a bizalmat. Jól esik, hogy számotokra fontos a véleményünk. Mi is remek ötletnek tartjuk a honlapot, ugyanis ez biztos, hogy széleskörű reklám lesz az iskola számára. Természetesen a teljes nevünket adjuk a honlaphoz, mivel semmi szégyellni való nincs abban, hogy gyermekünk ebbe az iskolába jár, sőt…
Évekig tartó gondunkat oldotta meg a Színes Iskola, mivel nagyon aggódtunk hiperaktívnak titulált és sokszor a közösségből kirekesztett fiunk, Bence sorsa iránt. Már az első találkozásunkkor rájöttünk, hogy ez egy csodálatos hely lesz a fiunk számára, és ide akarjuk járatni őt. Itt teljes jogú EMBERKÉNT kezelik őt, és mindig a gyerekek fejlődése, kreativitása, EMBERRÉ VÁLÁSA az összes itt dolgozó szakember célja reggeltől estig!! Ezt szó szerint értettem, ugyanis minden nap fél ötig itt van a fiunk. Számomra ez a legfontosabb, hogy Bence szeret idejárni, nincs szorongása reggel a kapuban és nem panaszkodik, hogy bármi problémája lenne, amit nem tud megoldani. Nagyon hálás vagyok érte, hogy egy öntudatos, boldog, kiegyensúlyozott gyerekké vált fiunk. Természetesen eleinte voltak beilleszkedési problémák, de hát innen szép győzni! Rettenetesen büszkék vagyunk, amikor szóba kerül, hogy mekkora utat tett meg Bence az itt eltöltött négy év alatt.
Szenzációs dolognak tartjuk, hogy rengeteg készségfejlesztő foglalkozás van (sakk szakkör, zeneiskola, felfedező szakkör, kosáredzés, és bármi, amihez a gyerekeknek kedvük van) az iskolában.
A legjobban a rendszer működése tetszik. Szabadon választhatnak tevékenységet kedvük, érdeklődésük alapján. Elkötelezettség nélkül. Ők már a kezdetektől úgy vannak kezelve, mint az egyetemisták, ami nekik nagyon imponál, és hamar rájöttek, hogy nem szabad visszaélni ezzel a bizalommal és meg kell becsülni a szabadságot. Ezt a kezelési módot mindenkitől elvárják, és természetesnek tartják. Az ő viselkedésük, komolyságuk nekünk természetes, viszont mások meglepődnek rajta. Ilyenkor mi mindig nagyon büszkék vagyunk, és büszkén elmeséljük, hogy Bence melyik iskolába jár, és ott mi minden jóra tanítják őt!”
Gregus Áron és Gregusné Nyitrai Andrea


„Ajánlás
Minden ember más és más. Ez a másság a gyermekeinkben is megjelenik, melyet segít megérteni és elfogadni az iskola.
A gyermeket sok türelemmel és szeretettel az önérzetének becsben tartásával neveli, oktatja. A tanárok nagy türelemmel nevelik gyermekeinket, akkor is, ha gyermekeink sok esetben csalódást okoznak nekik.
Ha gyermeked nehezen illeszkedik be a poroszos iskolarendszerbe, nehezebben teremt kapcsolatot kortársaival, vagy tanulási nehézségekkel küzd, ez az iskola esélyt ad a számára.”
dr. Bélik Mihály


„Amióta megismertem a Színes Iskolát, mindenkinek csak ajánlani tudom. Sokan csak mosolyognak rajtam, azt hiszik, erős túlzásokkal mesélem tapasztalataimat. De így érzek.
Viktor fiam 6. osztályban került a »Színesbe«. Akkor nem szeretett írni, olvasni, tanulni. Feszült, gátlásokkal teli diák volt, aki az iskolát utálta. Reggel hányingere volt, évek óta köhögött, feje fájt. Az orvosok szerint az ok: ISKOLAI STRESSZ!
2005. januárjában beiratkoztunk a Színes Iskolába, és nekem, aki minden nap együtt tanult a gyerekével – hogy a teljesítménye ne nulla legyen –, azt mondták, hagyjam őt békén. Engedjük, hogy megnyugodjon. Szót fogadtam. Nem piszkáltam. Minden nap kétségeim voltak. Miért ne hoz haza házi feladatot? Miért nem látom tanulni? Úgy gondoltam, ő, aki gyűlöl mindent, ami a tanulással kapcsolatos, most majd a helyzetet kihasználva teljesen leáll, semmit sem teljesít.
Aztán jöttek a kellemes meglepetések.
Egyre jobb eredménnyel írta a beszámolóit, kiselőadással készült egy-egy órára. Lassan az egészsége is helyreállt. Mostanra megnyugodtam. Talán kitűnő tanuló sohasem lesz, de az biztos, hogy egy kiegyensúlyozott, magabiztos, egészséges lelkületű ember lesz belőle, aki a számára fontos dolgokat gond nélkül megtanulja majd.
A kezdés óta eltelt 14 hónap. Ma már Dani fiam is az első osztály padját koptatja. Imád iskolába járni, várja az új tananyagot, és ami a legfontosabb, ő egy boldog emberke, aki szeret tanulni.
Én pedig egy boldog szülő vagyok, mert végre rátaláltam az ideális iskolára, ahol nem csupán a lexikális tudást gyarapítják, hanem az embertársaink tiszteletére is nevelnek, erős, kiegyensúlyozott embereket faragnak gyerekeinkből, maximálisan tiszteletben tartva az egyéniségét.
Hát újra csak csupa jót írtam, de őszintén így érzek. Köszönettel tartozunk az iskola tanárainak, akik társként kezelik gyermekeinket, és mint egy jó barát és tanácsadó terelgetik őket a helyes úton az életben és a tananyagban egyaránt.
Tisztelettel, köszönettel:
Mulik Tiborné Mariann”


„Ajánlanám azoknak a szülőknek iskolánkat, akik gyermeküket önmagukért szeretik, elfogadják, és úgy szeretik őket és olyannak, amilyenek. Akiknek nem az a fontos, hogy gyermekük kitűnő legyen, hanem az, hogy kiegyensúlyozott, boldog felnőtté cseperedjenek. Nem az alapján ítélik meg gyermeküket, hogy hogyan teljesít, nem várják el tőlük, hogy erőn felül teljesítsenek.
A mai világban a legfontosabb, hogy olyan viselkedési morál alakuljon ki, személyiségük olyan legyen, hogy a társadalomban értékes, szociálisan érett felnőttként éljék mindennapjaikat.
Az, hogy személyközpontú, hogy gyermekeinkkel egyénileg is rengeteget foglalkoznak az ott dolgozó felnőttek, megnyugtató; az, hogy amikor a kisgyerek hazajön az iskolából már csak az otthoni nyugodt családi együttlétet tudjuk biztosítani, az is nagyon fontos.
Amit még feltétlenül szeretnék megjegyezni, hogy nincsenek kitéve a gyermekek megaláztatásnak, nem kell szégyenkezniük az esetleges hiányosságaik miatt, az szintén megnyugtató.”
Viziné Tóth Erika”


„Két gyermekünk jár a Színes Iskolába, 2. és 8. osztályosok. A gyerekek szeretnek iskolába járni, mivel mindenki képességeinek megfelelő módszerrel tanul és ezáltal nincsenek kudarcaik. A tanárokkal közvetlen a kapcsolatuk. Napközben mi szülők biztonságban tudhatjuk gyermekeinket, mert tudjuk, hogy jó helyen vannak. Ajánlom mindenkinek ezt az iskolát, aki szeretné, hogy gyermeke egy jó közösségbe kerüljön.”
Bors Róbert és Borsné Tünde


„Régebben még csináltam ilyet, de ma már nem ajánlanék úgy általában iskolát – ez a döntés túl fontos ahhoz, hogy bárki ismeretlenek, felületes ismerősök ajánlása alapján döntsön, sőt, a legjobb barátok ajánlata mellé is elengedhetetlen a saját tapasztalat – tehát legfeljebb annyit ajánlok, hogy mindenképpen érdemes megnézni a Színes Iskolát – különösen, ha nehéz az iskolaválasztás.
De.
Elmondhatom, hogy az utóbbi 8 évben (a legnagyobb gyerekünk most végzi a nyolcadikat) jó pár iskoláról szereztem információkat. Nem ismerek a Színesnél jelentősen jobb iskolát az országban, és hasonló színvonalút is csak néhányat. Mind a négy fiunk ide jár.
Szeretem a Színesben, hogy
Balázs


„Mi, felnőttek többnyire magunk döntünk az életünkről. Lakóhelyet, munkahelyet, társakat és barátokat választhatunk. Ha egy helyen rosszul érezzük magunkat, sarkon fordulhatunk és kereshetünk egy másikat.
Gyermekeink ezt nem tehetik meg. Ránk vannak utalva: lakóhelyet választunk számukra, ezzel sokszor barátokat is, és megszabjuk, hol töltsék majd életük 8-12 évét, miközben kicsi gyerekből felnőtt ifjakká fejlődnek. Ha a mi döntésünk megszabta helyen, iskolában, tanárokkal nem érzik majd jól magukat, sokszor nem tehetnek semmit – el kell viselniük.
Van úgy, hogy találkozom emberekkel, és nem érzem jól magam a társaságukban. Pedig nem ütnek meg, és nem kiabálnak velem. Apró beszólások, vagy a figyelem, tapintat hiánya elég, hogy rosszul érezzem magam velük. Én ilyenkor eldönthetem, hogy elég volt belőlük –
és nem megyek többé közéjük.
A gyerekek még megfogalmazni sem tudják, hogy mik azok az apróságnak tűnő mozzanatok, amik miatt nem érzik jól magukat. Egyszerűen elfogadják, hogy a világ, az emberek ilyenek: csak a teljesítmény számít, rád közelről legfeljebb a szüleid kíváncsiak, és senki nem segítőkész, mindent magadnak kell elérned – te magad pedig csupán annyit érsz, amennyit elértél.
És talán sok ember számára a világ valóban ilyen – miért lenne probléma, ha a gyereke a való világgal szembesül?
Számomra a világ nem ilyen. És ez az iskola sem ilyen.
Ez az a hely, ahol megtanítják a gyerekemet arra, hogy ne fojtsa el a rossz érzéseit, merje megfogalmazni, mi bántja, vagy mire van szüksége.
Ez az a hely, ahol SOKAN kíváncsiak a gyerekemre – felnőttek és más gyerekek egyaránt. Ez az a hely, ahol megtanulhatja, hogy vannak olyan emberek, akik lehajolnak hozzá, és segítenek neki, ha szüksége van rá. És ő is megtanul lehajolni másokhoz, megtanulja észrevenni, ha valaki másnak van szüksége segítségre.
Ha felnő, és máshová sodorja az élet, lehet, hogy sok olyan emberrel találkozik majd, akik az első módon gondolkodnak a világról. De addigra fel lesz vértezve sok-sok év szeretettel, birtokában lesz egy egészséges önbizalomnak és önismeretnek, és meg tudja majd fogalmazni – ha akarja – hogy mit szeretne és mit nem.
Magyarul: azt gondolom, hogy megállja majd a helyét a világban.
Hát nem mind ezt akarjuk?
Ennyi, amivel én ajánlani tudnám az iskolát.”
P.P.M.


„Én azoknak ajánlom az iskolát, akik szabadságot szeretnének és mernek biztosítani a gyermeküknek. A szabadság itt sem korlátok nélküli létet jelent, hanem a közös élet és a tanulás szabályainak megismerését és a rendelkezésre álló mozgástér lehető legteljesebb kihasználását. A szabadság felelősséggel jár. Az iskola segít ennek a felelősségtudatnak a kialakításában, erősítésében. A tanulók felelősek egymás jogainak tiszteletben tartásáért és a tanulásért. Az iskola biztosítja a támogató környezetet a személyiség fejlődéshez és a tanuláshoz.
Számomra nagyon fontos, hogy a gyerekeimmel való kapcsolatom nem a tanulásról szól. Megbízhatom abban, hogy a tanulás az Ő felelősségük, akkor és annyit tanulnak, amennyi a saját mércéjük szerint elegendő. Ez bizonyos tantárgyakból több, másokból kevesebb, de teljesíti (és néha túlteljesíti) a kötelezően előírtakat.”
Pápai Zoltán


„Tisztelt Elekes Mihály!
Kérésedre röviden leírom gondolataimat, tapasztalataimat az iskolával kapcsolatban. Szívesen teszem, hiszen mi sokat köszönhetünk Nektek, mert tudjuk, hogy ebben a suliban jó kezekben van a mi kis »akcióhősünk«. Hogy mi az, amit jónak tartok a sulinkban? Sokáig sorolhatnám, de az alábbiakban csak a számunkra legfontosabbakat említem.
Nagyon örülök, hogy az iskola és a szülők között ilyen jó – már-már baráti – a kapcsolat, jó az együttműködés, és ez a gyerekek érdekeit szolgálja.
Itt a szülők teljes nyugalommal rábízhatják gyermekeiket az oktatókra, hiszen szakmailag jól képzettek, és ami ennél is fontosabb, gazdag emberi értékekkel bírnak.
Jónak tartom, a tanulmányi eredményeket nem külső kényszer által kívánják elérni, hanem egyéb ösztönző módszer segítségével. A gyermekben így lassan kialakul egy belső késztetés az ismeretek elsajátítására. Ez egy olyan környezet, ahol a gyerekek szabadon, szorongások nélkül gyarapodnak, fejlődnek. Kedvük, érdeklődésük szerint választhatnak a különböző szakkörök közül. A felkínált színes lehetőségek közül, mindenki találhat magának valót.
Örülök továbbá, hogy a rendszeres testmozgás is biztosítva van. A tornaórák mellett a gyógytesi és a kosárlabdaedzés nemcsak a testet erősíti, hanem kitartásra, önbecsülésre is nevel.
Úgy látom, a gyerekek itt nagyon jól érzik magukat, boldogok és a személyiségük is egészségesen fejlődik. Ebben az iskolában jóval nagyobb szabadságban élhetnek a nebulók, mint egy hagyományos tanrendű oktatási intézményben. Ám tévedés azt hinni, hogy így a gyerekek minden korlát és felelősség nélkül élik napjaikat, hiszen saját maguknak kell szembenézni önhibáikkal, mulasztásaikkal.
Én azt tapasztalom, hogy ezek a gyerekek kipróbálják a szabadság kínálta lehetőségeket, és a saját bőrükön tapasztalják meg, hogy mi a jó és a rossz. Ezáltal kialakul az igazságérzetük, egészséges lelkiismeretük lesz, önállóvá válnak, és az évek során felkészülnek a felnőtt élet kihívásaira.
Ha már gyerekkorban megtanulnak felelős döntéseket hozni, talán a továbbiakban is bátrabban és magabiztosabban vágnak neki az élet egyéb megpróbáltatásainak.
Úgy érzem, az iskola célja találkozott a miénkkel, hiszen mi szülők is arra törekszünk, hogy gyermekünk boldog, kiegyensúlyozott gyermekkorát, boldog és sikeres felnőttkor kövesse.
Tisztelettel: Gömöri Virág”


„Mi szülők, diákkorunkban egy ilyen iskoláról álmodtunk. Örülök, hogy voltak, akik megvalósították az álmukat. Ebben az iskolában nem tanulókat oktatnak, hanem gyerekeket tanítanak.”
Hernold Róbert


„Mielőtt Hanna lányom idekerült, 3 évet adtunk a hagyományos iskolának, hátha kezelni tudja a családban néha tankként vagy tornádóként emlegetett, izgága, nehezen leköthető, sértettségében heves és indulatos (hiperaktív, magatartászavaros-ként definiált) gyermekünket.
Ez alatt az idő alatt beláttuk, hogy a mai »normál« iskolában kevesen tudnak másképp szeretni, végső esetben elfogadni, pedig egy átlagostól eltérő embert nem szabadna uniformizálódásra kényszeríteni vagy ennek hiányában kirekeszteni.
Az iskolátokban a számomra az egyik legmegkapóbb, hogy tökéletesen kezeli a másság elfogadását, legyen az testi, lelki vagy szellemi különbözőség.
Fontosnak érzem kiemelni azt, hogy »egy mindenkiért, mindenki egyért elv« alapján neveltek. Az ide járó felnőttek és gyerekek, ahogy az alkotmány is megfogalmazza, élhetnek a jogaikkal, de közben arra kérnek, hogy ezeket a jogokat kötelesség formájában a másik felé is teljesítsék.
Kicsit szokatlan a tanár-diák viszony definiálása, nekünk azonban már természetes: a pedagógus vállalja azt a szerepet, hogy a diák nem hierarchikusan – kényszeresen –, hanem a teljesítmény – emberség – miatt becsül, tisztel, szeret.
Az iskola, mint szervezet, azt a szellemiséget közvetíti a tagjai, vagyis a tanulók számára, hogy ez egy olyan hely, ahol fontos az egyén szabadsága, de ez csak a közösséghez való alkalmazkodással érhető el. Ha megkérdeznének, hogy miért más ez az iskola és mi az, amiért ajánlanám, de csak egy mondatot mondhatok, ez egészen biztosan így hangzana.
Vagy azt mondanám, hogy ha olyan iskolát keres az ember, ahol biztonságban és értő környezetben tudhatja a gyermekét, miközben nem csak a tananyagból, hanem az iskola és a tanterv felépítése miatt az életből és a felnőttektől tanulhat. Például úgy, hogy ha hibázik, akkor nem veszik a fejét, hanem a társaival és a felnőttekkel együtt, akár egy reggeli vagy négyszemközti beszélgetés során, megoldják a problémát.
Amikor ismerőseink tágra nyílt szemmel hallgatják, hogy a jó képességekkel bíró gyermekünk miért jár »abba az iskolába«…, ahol a híresztelések szerint semmit nem tanulnak, mindig elmondom, hogy ez először is nem így van, másodszor pedig semmit nem érünk azzal, ha az általunk jónak tartott iskolában nem érzi jól magát a gyerek. Hiszen ez előbb vagy utóbb a lelkét megmérgezve, sokkal rosszabb teljesítményre sarkallja és akkor még nem vettük számításba az oly sokszor kiszolgáltatott és összetört kis lelkén ejtett sebeket, melyek felnőttkorban komoly gátlásokat eredményeznek.
Úgy érzem, a mai világban kevés egészséges szemléletű felnőtt él. Tudom, hogy a Színes Iskolában lehetőséget teremtetek a gyermekeinknek, hogy testüket, lelküket és szellemüket megfelelően pallérozva, egészséges emberekké válhassanak. A sikeres élethez pedig nem kívánhatnék nekik jobb útravalót.
Az eddig itt töltött idő alatt sokat tanultam tőletek, nagyon tetszik az, ahogy Csilla áll a gyerekek gyűjtési szenvedélye mögé, miközben a környezet védelmére is nevel, az így megszerzett pénzt pedig nem csak saját magukra, hanem egy újabb jó ötlettel, kiszolgáltatott állatok gondozására is fordítják.
Nagy élmény Hanna beszámolóit hallgatni a tornaórákról, külön köszönet ezért Andrisnak, ami miatt megemlítem, az az, hogy mindig megnyugszom, mikor arról szól a mese, hogy: »a Zandris megint rászólt a fiúkra, hogy a kapuban, futás előtt, a lányokat tessék előreengedni.«, vagy arról kellet a felsősöknek fogalmazást írni, hogy: »miért nem volt kedve a tornacipőmnek iskolába jönni«, nos apróságnak tűnik, de nekem valahol itt kezdődik a nevelés.
Sokat gondolkodtam, azt hiszem, rájöttem, hogy miért is színes a Színes… Talán azért, mert enged színezni a saját színeinkkel és segít meglátni a másikban a színeket…”
Vitai Krisztina