Iskolaudvar

Lázár Ervin meseíró pályázat

Iskolánk hat tanulója részt vett a 2016-os Lázár Ervin meseíró pályázaton. Gratulálunk az eredményeikhez!
A mesék alább olvashatók:


Mátyás király a Négyszögletű Kerek Erdőben

Ugye ismeritek Mátyás királyt? Nem?! Akkor hadd meséljek el róla egy rövidke történetet. Nyugi, nem lesz hosszú. Ígérem! Na? Megengeditek, hogy elkezdjem vagy még kicsit civakodtok velem, hogy biztos hosszú lesz, meg hogy úgyis uncsi… stb.? Na, kezdhetem? Köszönöm.
Volt egyszer egy király. Annak a királynak pedig az volt a neve, hogy Mátyás király. Mátyás királynak már sok izgalmas története volt, de valamiért ő mégis unatkozott.
Egyszer elment vadászni az egyik szolgájával. Na, az a szolga nagyon félős volt. De a király annyira unatkozott, hogy nem is figyelte, hogy melyik szolgáját viszi magával. Sőt lehet, hogy nem is tudta, hogy az erdőben van vadászni. De ez mindegy is, mert nem sokkal később rájött.
Már elég sokáig sétáltak, a szolga már eléggé félt. Már könyörgött a királynak, hogy forduljanak vissza.
– Édes jó királyom, értem, hogy unatkozik, de nem fordulhatnánk vissza?
– Nem! – jelentette ki a király.
– De felséges uram, már sötétedik! Ugyan már, forduljunk vissza, biztos otthon is csinálhatunk valami izgiset! – A szolga ismét belekezdett volna magyarázkodásába, de a király félbeszakította.
– Álljon meg a menet! Mi az a fekete izé?
– Jaj, látja felség, eggyel több ok arra, hogy hazamenjünk. Indulás haza! –kiáltotta a szolga, de a király megint megállította.
– Eszem ágában sincs hazamenni! Végre valami izgalom! – kiáltotta és hóna alá vette a szolgát és odafutott a különös sötét, mozgó üreghez.
De a szolga nagyon megijedt és elrohant. A király utána kiabálta:
– Félős! Á, rohanj csak! Úgyse megyek veled semmi, de semmire! Megoldom egyedül!
De amikor beljebb ment, megláttaazt a furcsaságotés ő is megijedt. Vissza akart futni, de az a fekete lyukszerűség elkapta és elnyelte. Csak annyit tudott mondani a király hogy: "Áááááááááááá!!!!! Segí.." –, de nem tudta befejezni, mert elnyelte az a valami, és annyira megijedt, hogy el is ájult.
Már körülbelül másnap délelőtt 10 lehetett, amikor Mátyás király arra ébredt, hogy egy macska, egy kék ló, és egy ZÖLD TÜNDÉR nézett rá értetlenkedve.
Na végre! Felébredt.
– Már azt hittük, hogy meghaltál, barátom! – kiáltotta a kék ló.
Szia, én LóSzerafin vagyok! Ők meg a barátaim, Vacskamati és Maminti, a kicsi zöld tündér – mondta. Először a macskára, majd a ZÖLD TÜNDÉRRE mutatott.
Üdvözlünk a Négyszögletű Kerek Erdőben! – mondták egyszerre.
– Hogy kik vagytok, és hol vagyok?! – lepődött meg a király.
– Talán a Négyszögletű Kerek Erdő című meséből ismerhetsz minket – mondta a macska.
– De azt hittem, az csak mese… hogy ti igazából nem léteztek… És hogy kerülök a Négyszögletű Kerek Erdőbe?! – értetlenkedett a király.
– Ó az tényleg mese! Csak igaz történetek és igazi állatok alapján.
– De az hogy lehet, hogy ti normális állatoknak néztek ki, de mégsem vagytok azok?
– Hát mi rendes állatok vagyunk! Mire gondolsz? Ja, a beszédre gondolsz. Meg hogy én tündér vagyok – mondta kissé kétségbeesetten a tündér.
Ez elképesztő, hogy senkinél se tudjuk tartani a szánkat!!! – mérgelődött egyszerre mindkettő állat és körülbelül még 5-10 percig veszekedtek azon, hogy kinek a hibája.
Aztán már a király nem bírta ezt a hangzavart és már ő is kiabált velük, hogy ne kiabáljanak már.
De ők a királyra se hallgattak, és a király ettől nagyon dühös lett, mert megszokta, hogy mivel Ő király, ezért mindig mindenki hallgat rá. Még próbálkozott, de nem sikerült és olyan dühös lett, hogy egy óriásit kiáltott: ABBAHAGYNI!!!! CSEND LEGYEN MÁR!!!!! Hirtelen mind a három barát elhallgatott.
Elhihetitek, nagyon ijesztő és hangos lehetett, mert nagyon megijedtek az állatok.
– Egyáltalán miket hordtok itt össze? – mondta Mátyás király.
– Bocsánat! – mondták kórusban.
– Miért hibáztattátok előbb egymást?
– Hát azért – kezdett bele Vacskamati, és végignézett barátain, akik bólogattak, hogy elmondhatja. És LóSzerafin folytatta.
Egy időbe telt mire elmagyarázták, hogy az összes állat tud beszélni, meg hogy mindegyik állat tudja tartani a száját, csak ők nem. Meg, hogy ugyanez történt Lázár Ervinnel és ők meg beleegyeztek, hogy mesét írjon róluk, hogy milyen nekik a hétköznapiéletük stb. És hogy amíg Lázár Ervin a mesét írta, azért nem látta senki, mert itt volt.
De az még több időbe telt, amíg Mátyás király megértette.
Viszont, amikor már szinte értette, volt pár kérdése. Pl: hogy jutott vissza Lázár Ervin, meg hol vannak a többi szereplők.
– Nyugi – szakította félbe Mátyás királyt LóSzerafin –
1: ugyanúgy lehet vissza jutni, ahogy ideértél, de nem mindig jön ám ilyen izé.
2: a legtöbb szereplőt mi találtuk ki, de Dömdödöm, ő tényleg létezik, csak épp benn fekszik az ágyban, mert beteg.
– És Dömdödöm tényleg csak azt tudja mondani, hogy dömdödöm?
– Csak ha beteg, mint például most – válaszolt Vacskamati.
– Nektek még házatok is van?! Miféle állatok vagytok ti?!
– Héj! – kiáltott fel Maminti. – Én tündér vagyok! Kikérem magamnak!
– Akkor miféle élőlények vagytok? Így már jó?
– Igen. Köszi – mondta úgy Maminti, mintha fél perce nem kiabált volna Mátyás királlyal.
– Előbb nem azt mondtátok, hogy Dömdödöm beteg?
– De! Miért? – kérdezte Maminti.
– Csak azért – kezdett bele a király, – mert nem kéne bemenni hozzá?
– De! – mondták egyszerre. – Gyere, mutatjuk az utat!
És elkezdtek futni az erdőben.
Amikor végre odaértek a fa házikójukhoz, Mátyás király azt mondta lihegve: huhh.. nem volt ez annyira rövid út!
– Mi már megszoktuk – mondta Vacskamati.
Amikor bementek, Maminti rögtön megkérdezte Dömdödömtől, hogy hogy van.
– Szia Dömdödöm, hogy vagy?
– Dömdödömödöm,dö, dömö, dödödömöd.
– Sajnálom, hogy nem vagy még jól! – mondta Maminti.
– Ti értitek őt?
– Persze! – mondták kórusban.
Aztán Dömdödöm megkérdezte, hogy miért van itt Mátyás király. Jó sok időbe telt, de el tudták magyarázni.
Telt-múlt az idő, egyre jobban lett Dömdödöm, aztán 3-4 nappal később már teljesen jól lett.
Mielőtt Mátyás király odament volna, azt ugye tudtátok, hogy nagyon unatkozott. De egyébként ő általában nagyon szigorú volt, és mindent tökéletesen akart csinálni és amikor meg nem sikerült, akkor nagyon rossz volt neki. Bár azért neki is voltak jó napjai, de nem olyan, mint nektek. Ő sokkal másabb dolgoktól volt boldog, mint ti. De most, hogy idejött, sokkal szabadabbnak érezte magát. És sokkal jobb élményekben lett része.
Telt-múlt, az idő. Egyik reggel Vacskamati, Maminti, Dömdödöm, és Mátyás király nyugodtan reggeliztek és egyszer csak LóSzerafin rúgta be az ajtót lihegve.
– Itt van! Gyorsan! Mennünk kell! – ezeket kiabálva rontott be.
– Mi az? – kérdezte Mátyás király.
– Levegőt. Nyugi . Nyugodj le, gondold át, mit akarsz mondani és LASSAN!! NE GYORSAN!! Kezdj bele! – nyugtatta LóSzerafintMaminti.
Körülbelül 2-3 percbe telt, amíg lenyugodott, de amikor sikerült neki, elmagyarázta barátainak, hogy itt van a feketelyuk-féle és BESZÉLT!!!
És azt mondta, hogyha ma vagy holnap nem megy vissza Mátyás király, akkor még minimum 5 évig itt lesz és akkor sem lesz zökkenőmentes az utazása.
– Szóval holnapig el kell döntened, hogy maradsz vagy mész.
És ezek hallatán a négy barát összenézett kétségbeesetten.
– Szóval – foglalta össze Mátyás király – holnapig el kell döntenem, hogy maradok vagy megyek?
– Igen – mondta szomorúan LóSzerafin.
– Inkább lefekszem egy kicsit – mondta lehangoltan Mátyás király.
Másnap reggelig Mátyás király ki se jött a szobájából.
Amikor másnap kiment, szomorúan nézett a barátaira és ők ugyanúgy néztek vissza rá. Inkább nem is szomorúan, hanem kétségbeesetten néztek egymásra.
– Meghoztam a döntésem… De előtte azt szeretném mondani, hogy tényleg nagyon jól éreztem magam veletek és rengeteget tanultam tőletek. Emiatt a két hónap miatt teljesen megváltoztam és remélem, hogy az életem is meg fog változni a kalandok és viccek meg még sorolhatnám mik miatt. De szeretném, ha tudnátok, hogy soha, de soha nem felejtelek el benneteket és biztos vagyok benne, hogy még találkozunk.
Megölelték egymást és kikísérték Mátyás királyt az erdőből. Elbúcsúztak, elengedték Mátyás királyt.

VÉGE!!!!!! Vagy nem?
Talán Mátyás király ezért lett olyan jófej király…?
Végül is még találkoznak…?
Nem?

Báti Lea Klára
4. osztály


A nagy kaland

Egy szép tavaszi napon Ló Szerafin, a világ leghíresebb lova elment a Négyszögletű Kerek Erdő melletti Árnika Erdőjébe. Hogy ki Árnika? De hiszen ezt ti tudjátok! Szóval, ahogy Ló Szerafin sétálgatott, meglátott egy kancát.
Ló Szerafin így ismerkedett meg Sziszi Kancával. Rögtön szóba elegyedtek. Megtudta Sziszi Kancától, hogy ő Árnika lova. Sziszi első látásra beleszeretett a délceg Ló Szerafinba. Ló Szerafin hasonló érzésekkel volt Sziszi felé. Mindezt egy puszival fejezte ki. Sziszi ettől azonnal elpirult. Majd elbúcsúztak, és hazamentek. Ló Szerafin mindezt elmesélte Dömdödömnek, Bruckner Szigfridnek és Mikkamakkának.
Másnap Sziszi megkérte Ló Szerafint, hogy költözzön hozzájuk. Ló Szerafin azonnal igent mondott, később azonban meggondolta magát, mégsem tartotta ezt olyan jó ötletnek. Barátai segítségét kérte, mitévő legyen. Mikkamakka, Dömdödöm szerint a szerelmeseknek együtt kéne élniük, Bruckner Szigfrid viszont nagyon sajnálta volna, ha Ló Szerafin elköltözött volna. A délceg paripa hosszas tépelődés után döntött, szíve hölgyét választotta. Bruckner Szigfrid nagyon sajnálta, hogy Ló Szerafint ezentúl ritkábban látja.
– Azért sokszor látogass meg! – mondta Bruckner Szigfrid. Mindnyájan segítünk a költözésben.
Árnika lassacskán megöregedett, majd nemsokára elhunyt. Sziszinek és Ló Szerafinnak innentől kezdve egyedül kellett élnie. A lovak szét is széledtek, kóborolni kezdtek. Ennivalóért Kacsakirályságba jártak. A királyság katonái viszont dühösek lettek, amiért az árván maradt lovak az ő országukba járnak élelemért. Megelégelték, és két hét után csapdát állítottak a lovak számára. A lovak sajnos ezt nem vették észre. Elkapták őket, és egy ijesztő helyre kerültek, ahol rengeteg csikó, ló, paripa, kanca dolgozott. Itt töltötte fogságát Aromó is, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl. Kosarakat cipeltek, vaskarikákat gurigattak. Nehéz életük volt. Sziszi és Ló Szerafin megijedtek. Vágytak vissza az árva, de szabad életükbe.
A fogság ideje alatt rengeteg lóval megismerkedtek, például Ricsajlóval, Rivallóval, Lillóval. Ricsajló mindig ricsajozott. Rivalló mindig rárivallt valakire. Lilló egyszerűen csak Lilló volt és nagyon eszes is. Izgalmas volt velük az élet, de Ló Szerafin és Sziszi nem szerettek volna fogságban élni. Csak a szabaduláson járt az eszük. Szerencsére az őrök nagyon buták és félősek voltak.
Ezt kihasználva az öt legjobb cimbora összefogott, és egy tervet eszeltek ki. Ricsajló és Rivalló nagy hangerejére alapoztak. Mindezt Lilló találta ki, aki mint már tudjuk egyszerűen csak Lilló volt és nagyon eszes. Azt remélték, hogy harsány megjelenésükkel, fülsiketítő hangjukkal majd jól megijesztik az őrt állókat. Lilló előrelátó volt.
– Azt gondoljátok, sima kiabálással elijesztjük az őröket? Ti tényleg ennyire naivak vagytok? Ez így nem lesz jó. Hogy ne bukjunk le, szükség lesz valami pontosabb tervre! Mi lenne, ha hangos éneklésbe fognánk? Szívesen beszállok én is. Az én hamis hangom éppen elég ijesztő lehet! –javasolta Lilló.
A többiek beleegyeztek okos társuk ötletébe. Kiválasztották kedvenc dalukat, amely így szólt:
"Hová mégy te, kis nyulacska? Ingyom, bingyom, tálibe, tutálibe, málibe. Az erdőbe."
A Kacsabirodalomban minden este más és más őrködött. Az ijesztést erre az időpontra tervezte a szabadulni vágyó kis társaság. A fogságban töltött napok utolsó estéjén még jól megdolgoztatták őket. Elfáradtak, be is bóbiskoltak. Legmélyebb álmuknak az őrségváltást kísérő zene vetett véget. Lilló ébredt fel elsőnek, riasztotta is azonnal társait.
– Ébresztő! Ébresztő! Majdnem átaludtuk az őrségváltást! Nem hibázhatunk, különben itt ragadunk! – nyerítette Lilló.
Ricsajló, Rivalló már a torkát köszörülte, hangszálaikat edzették a dalolás előtt. Izgatottak voltak. A terv sikeressége innentől rajtuk múlott.
Az őrök eközben megérkeztek. Hőseink ekkor hangos dalolásba kezdtek:
– HOVÁ MÉGY TE KIS NYULACSKA?
Az őrök riadtan futottak szanaszéjjel. Aromó szökni készül? Hiszen ő volt a legbékésebb rab. Mi a fene ütött belé? Meg kell akadályozni a szabadulását!
Szaladtak, amerre láttak. Üldözőbe vették Aromót, aki egyébként békésen aludt a fárasztó nap után. Még a hangos dalolás sem riasztotta fel.
A zűrzavart kihasználva a társaság meglógott. Futottak, ahogyan csak a lábuk bírta. A terv sikerült.
– SZABADOK VAGYUNK!!! – kiáltotta Ricsajló.
Sziszi, Ló Szerafin meghívták Ricsajlót, Rivallót és Lillót magukhoz. Árnika Erdőjében mindenkinek jutott hely. Mindenki boldogan élt, még meg nem halt.

Maszlavér Zsófia
3. osztály


A nagy verseny

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurtafarkú malac túr,pont ott, volt egy nagy verseny. A versenyt Kasza ország királya hirdette azért, hogy a világ legerősebb emberei legyenek a katonái. A versenyt meghirdette minden újságban, így a híre eljutott mindenhová. Jöttek lovagok, mindenféle daliás emberek, és jött egy kisfiú is, akit úgy hívtak, hogy Bunkó Vince. Amikor elérkezett a verseny napja, és a versenyzők megjelentek a király előtt, az nagyon meglepődött, hogy a sok magas, délceg ember között, van egy kisfiú is. Meg is szólította:
– Hogy hívnak kisfiam?
– Felséges királyom, Bunkó Vince a nevem! – felelte bátran a kisfiú.
– Nem félsz a melletted álló katonáktól? – kérdezte a király.
– Egyáltalán nem félek én senki ember fiától felséges királyom! – felelte Vince olyan határozottan, hogy még maga a király is meglepődött. Nem is maradt több kérdése, csak annyit mondott:
– Sorakozzatok fel a rajtvonalhoz! Az lesz a feladatotok, hogy a mező közepén álló 100 karú robotkatonámat legyőzzétek. Minden féle harcnem, és harci eszköz megengedett. És aki nyer, az lesz az én legnagyobb rangú katonám. Induljon a harc! – kiáltott a király.
Megindult az első ember, egy lovag, de mihelyst meglátta a 100 karú robotkatonát, nyomban elszaladt, és hazáig meg sem állt.
– Jöhet a következő! – szólt a király, de ugyanaz történt másodszor is, mint az első katonával.
És harmadszorra, negyedszerre, és sokadszorra is megtörtént, hogy a katonák ijedtükben hazafutottak. A király is már épp haza akart indulni, amikor meglátta, hogy még valaki ott várakozik a rajtvonalnál.
– Na, mutasd meg te Vince, hogy mennyire vagy bátor! – szólt oda a király!
Meg is indult Vince nyomban, és közben rá sem nézett a 100 karú robotkatonára. Szemével csak a földet pásztázta. Hogy miért? Bunkó Vince ugyanis mesterien bánt a parittyával, és egy támadásra alkalmas méretű követ keresett. Épp ebben a pillanatban meg is találta. Pont jókor, mert a 100 karú robotkatona is éppen támadásba lendült, de Vincénk gyorsabb volt, és egy jól célzott parittyalövéssel úgy homlokon találta a 100 karú robotkatonát, hogy az nyomban hanyatt esett, és a zuhanástól letörött mind a 100 karja. Ment is büszkén a király elé, és így szólt hozzá:
– Legyőztem a 100 karú robotkatonát!
– Szeretném én közelről is megnézni, hogy tényleg igazán harcképtelenné tetted-e, az én katonámat, vagy csak elájult az ütéstől – mondta a király.
Felpattant a király a trónusáról, és elindult a harctér felé. Amikor azonban a 100 karú robotkatonája fölé hajolt, megdöbbenve látta, hogy mind a 100 karja élettelenül hever a földön.
– Na, te Vince! Legyőzted a 100 karú robotkatonámat, ezért a legmagasabb rangú katonámmá fogadlak, mert őt még soha ember fia nem győzte le.
A király rögtön kidoboltatta, a hét országra szóló ünnepséget a hős vitéz Bunkó Vince tiszteletére. Jöttek is katonák, hercegek, nagy kalapú tótok, és még máig is mulatnak, ha azóta meg nem haltak.

Kramár Dávid
7 éves


A négy jó barát

Maminti a kicsi zöld tündér, találkozott egy macskával. Jó barátok lettek de Mamintit nagyon zavarta, hogy a macska nem tud beszélni. Ezért elnevezte Mikkamakkának. Maminti elkezdte tanítani Mikkamakkát, Mikkamakka napról napra jobban beszélt. Sok év eltelt már. Elmentek sétálni és találkoztak egy lóval. A lónak nem volt neve, ezért elnevezték Lószerafinnak. Őt is megtanították beszélni, és a végén hárman elválaszthatatlanok lettek. Sokat játszottak, aztán haza mentek és unatkoztak. Bementek a konyhába és ettek bolognait. Utána lefeküdtek és másnap Maminti egy finom reggelivel várta a két barátját.
Délután elmentek a játszótérre. Ott találkoztak egy medvével. Ez a medve nem tudott mást mondani csak azt, hogy dömdödöm. Ezért elnevezték Dömdödömnek. És csak telt múlt az idő és Mikkamakka meg Dömdödöm nagyon jó barátok lettek és Lószerafin féltékeny lett. Ezért elment egy erdőbe és furcsállta, hogy ez az erdő nem szokásos, hanem egy NÉGYSZÖGLETŰ KEREKERDŐ. Lószerafinnak nagyon tetszett ez az erdő, nagyon szép volt és sok volt benne a SZÍN. De Lószerafinnak hiányoztak a barátai.
Megéhezett és elment, hogy szerezzen ennivalót. Maminti meglátta, hogy Lószerafin eltűnt. Ezért megkeresték, de nem találták. Aztán Lószerafin meggondolta magát ezért hazament, de amikor hazaért akkor látta, hogy nincsenek otthon és várt és várt. Egyszer csak betoppantak az ajtón. Dömdödöm megölelte Lószerafint. Maminti nagyon örült, hogy Lószerafin hazakerült.
Maminti megkérdezte Lószerafintól hogy hol járt. – Hol jártál? Lószerafin azt mondta féltékeny lettem ezért elmentem egy csodálatos erdőbe. De fáztam és éhes voltam meg hiányoztatok. Lószerafin azt mondta gyertek, öleljetek meg! Mindenki odament csak Dömdödöm nem ment oda de Lószerafin azt mondta gyere te is Dömdödöm. Dömdödöm nagyon megörült, hogy Lószerafin odahívta őt is. Telt múlt az idő és nagyon jó barátok lettek. És mindenhova együtt mentek.
Lószerafin megmutatta a többieknek a NÉGYSZÖGLETŰ KEREK ERDŐT, ami nagyon színes volt. Kerestek egy házat és nagyon örültek, hogy van egy új házuk. És egy boldog család lettek.

HAPPY END

Klugmann Maja Isabella
4. osztály


A Pitypangháború

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kúrtafarkú kismalac túr, vagyishogy még azon is túl, élt egyszer egy király. Volt ennek a királynak egy szem fia, akit Király Kis Miklósnak hívtak. Egyszer háború volt az országban. A király ugyanis megüzente a másországi királynak, hogy az ő fia, Király Kis Miklós azt ajánlotta neki, hogy indítsanak háborút a két ország határán fekvő pitypangmezőért, mert az ő fia pitypangháborúzni akar, hogy elnyerje Tündér Tercia világszépasszonyának kezét. A királyfi az újságban azt olvasta, hogy Tündér Terciának a pitypang a kedvenc virága. A pitypangháború szabályait küldönc vitte a másországi királynak:
    A Pitypangháború szabályai
  1. Kezdéskor öt virágot lehet felszedni.
  2. Tíz élete van egy katonának.
  3. Egyszerre öt virággal lehet dobni.
  4. Akit tíz virágtalálat ér, az meghal!
Király Kis Miklós elindult csapatot gyűjteni a háborúhoz. Felkérte az Aranyifjítószóló Madarat megszerző bolond cigányt, Bunkó Vincét, a szegény embert, aki meg akarta ölni az Istent, és a gombával kereskedő szegény embert.
Az öreg király a huszonnégy lábú, Király Kis Miklós és Bunkó Vince a negyvennyolc lábú táltos kiscsikó hátán indult el kijelölni a terepet. Az öreg király lemaradt, és vissza kellett fordulnia, mert nem bírta tovább az utat a táltos kiscsikója. Nemsokára a sereg is elindult a pitypangmezőre, és a másországi katonákkal egyszerre érkeztek meg. Mialatt az öreg király átszállt a hintójába, és újra útnak indult, a háború is elkezdődött. Amikor az öreg király megérkezett, Király Kis Miklóst már nyolc pitypangtalálat érte, és épp egy katona kergette. A lovak nagyot nyerítettek, ezzel elterelték a másországi katonák figyelmét, így egy hirtelen ugrással Király Kis Miklós megmenekült, és a háborút is megnyerték. Az öreg király nagyon örült, hogy megnyerték a csatát. Király Kis Miklós felpattant negyvennyolc lábú táltoskiscsikójára, és meg sem állt a csillagok anyjának a házáig. Hazaérkeztek a csillagok anyjának fiai. A legkisebb csillagfiú elrepítetteKirály Kis Miklóst Tündér Tercia lakásáig.
– Kedves jövendő feleségem, – szólt Király Kis Miklós, ahogy megpillantotta Tündér Terciát – egy ajándékkal készültem neked, szerelmem jeléül. Akkor tudom odaadni, ha eljössz velem.
Tündér Tercia világszép asszonya beleegyezett. Király Kis Miklós egy tervet is kieszelt a leánykérésre. Tervei szerint elviszi Terciát az öreg király palotájába, hadd ismerkedjen meg vele, amíg ő a pitypangmezőt előkészíti a leánykérésre és az esküvőre. Nemsokára az öreg király meghozta Tündér Tercia világszépasszonyát a titokban rendezett esküvőre. Tündér Tercia nagyon megörült a hatalmas pitypangmező láttán. Ameddig a szem ellátott, minden, minden sárga volt a pitypangoktól.
– Ó, kedves Király Kis Miklós! Ez mind az enyém? – kérdezte boldogan Tündér Tercia.
– Ó, szépséges Tündér Tercia! A szerelmedben reménykedve harcoltam meg ezért a gyönyörű területért – felelte Király Kis Miklós. – Hozzám jössz feleségül?
– Örömmel leszek a feleséged, Király Kis Miklós.
Megüttették hét ország dobjait. Összegyülekeztek hercegek, grófok, nagy kalapú tótok, hányt-vetett cigánylegények, és megtartották a lakodalmat.
Máig is élnek, ha a pitypangok azóta el nem hervadtak.

Kozicz Júlia Anna
8 éves


Tojásháború

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, akinek a lánya 29 éves volt. Az az egy baj volt ezzel a királylánnyal, hogy még mindig nem tudta senkihez feleségül adni a király. Volt egy gyerek, akinek a neve Bunkó Vince, és belé lett szerelmes a király lánya. Hiába jöttek, hercegek, grófok, királyfik, a királylány mindegyiküket elküldte. Egyszer azonban, odament Bunkó Vince a király vára elé, és azt mondta a kapuőrnek, hogy engedje őt fel a királyhoz. Fel is ment a királyhoz, aki ahogy meglátta a fiatal fiúcskát, így szólt hozzá:
– Mi szél hozott erre édes fiam?
– Leánykérőbe jöttem hozzád felséges királyom! – felelte Vince.
A király nagyot nevetett, hiszen azt gondolta, a fiúcska csak tréfálkozik vele. Ekkor lépet be a trónterembe a királylány, és ahogy észrevette a szerelmét, odaszaladt hozzá. Ahogy ezt a király meglátta rögtön elkomorodott az arca.
– Mi folyik itt? – kérdezte dühösen.
– Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, lányod kezét kívánom! – felelte Bunkó Vince.
– Édes királyapám, mondj igent, hogy ahhoz mehessek feleségül, akit igazán szeretek! – könyörgött a királylány.
– Nade ki hallott már ilyet! A király lánya nem mehet hozzá mindenféle jött-ment szegénylegényhez, akinek még vitézsége sincsen – dühöngött a király.
Ahogy ezt a királylány meghallotta, hangos sírásban tört ki. A király szíve rögtön meglágyult, hiszen nagyon szerette a lányát, és megszakadt a szíve, ha sírni hallotta.
– Ne sírj édes lányom, kap egy esélyt a szerelmed! Én, a király, egyszemélyes háborút indítok Bunkó Vince ellen. Így esélyt adok neki, hogy vitézséget szerezzen, és elnyerje a kezedet is.
– Elfogadom a hadüzenetet! Mi a dolgom, felséges királyom? – kérdezte bátran Vince.
– Mivel a leányom kedvenc állata a tyúk, ezért a háborúban használható fegyver, nem más lesz, mint a tojás. A háború pedig most rögtön kezdődik, lent a baromfiudvarban – válaszolt a király.
El is indultak az udvarra. Jó sok tojást találtak a tyúkok tojókosarában, így a háború rögtön el is kezdődhetett. Bunkó Vince, és a király, elkezdték egymást dobálni a tojásokkal. Mikor Vincének már tíz tojástalálata volt a királlyal szemben, és a királynak meg csak háromszor sikerült eltalálnia az ellenfelét, akkor a király azt mondta:
– Feladom! Te nyertél! Tiéd a lányom keze, és még a fele királyságomat is neked adom, csak hagyd abba a tojásdobálást! – kiáltotta a király.
Még aznap megtartották a lakodalmat. Hét nappal, és hét éjszaka tartott a mulatság, ahol ott voltak hercegek, grófok, nagy kalapú tótok, hányt vetett cigánylegények, még én is ott voltam, kaptam is a levesből.

Novák Olivér
8 éves